Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
1180 Ha az ember az említett 17 ország társadalombiztosítá si és kiegészítő biztosítási nyugellátásainak színvonalát összehasonlítja, akkor három csoportot állíthat fel. Az egyikbe tartoznak azok az országok, ahol a kiegészítő nyugdíjbiztosítás részesedése, helyesebben ellátási színvonala az ellátási alaphoz viszo nyítva eléri vagy meghaladja a 30%ot. Egyszerűbb szavakkal, ha a nettó átlagkereset másfélszeresét tekintem ellátási alapnak, azaz 100%nak, akkor az első csoportba sorolt országokban a nyugdíjba vonuló a 100%os ellátási alapból legalább 30%nak megfelel ő színvonalú ellátást, a kiegészítő nyugdíjbiztosításon - zárójelben mondom, elismert nyugdíjpénztárakon - keresztül kap. Ezek az országok: Dánia 55%, Egyesült Királyság 49%, Finnország 59%, Franciaország 30%, Hollandia 48%, Írország 53%, Svájc 32%. A máso dik csoportba sorolhatók a 10 és 30% közötti szintet elérő országok: Belgium 15%, Görögország 10%, Németország 19%, Norvégia 14% és Svédország 10%. Végül a 10% alatti országcsoport Ausztriával az élen, majd következik Luxemburg, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Ezekben az országokban 0%. E felosztás további lényeges sajátosságokra, illetve következményekre hívja fel figyelmünket. Egyrészt utal arra, mely országokban mennyire állami feladat, illetve államosított - a magánszféra szempontjából nézve - a társadalombiztosítás, a lakosság szociális biztonságának megőrzése. Másrészt arra, hogy mennyire központosított a piackonform a társadalombiztosítás, s végül további két vonatkozásra is ráirányítanám a figyelmet, mégpedig arra, mennyire heterogén rendsz ert kell integrálni az egyesült Európa érdekében, a negyedik pedig az általam kezdeményezett nyugdíjpontrendszer színvonalára vonatkozik. A nyugdíjpontrendszer keretében a nemzeti alapnyugdíj - a nyugatihoz hasonló feltételrendszer alapulvételével - 8%pon tot, a járulékarányos öregségi nyugdíj 42%pontot, az önkéntes kölcsönös biztosításon alapuló nyugdíj pedig 1820%pontot tenne ki. Vagyis az ellátási színvonal a jelenlegi 40%ról 6870%ra emelkedne. Ezzel az első kérdéskört le is zárnám. A második kérdé skör elsősorban a jövőbeli hazai viszonyokra vonatkozik. Tehát a törvény meghozatala és hatálybalépése utáni időszakra irányul, mégpedig a társadalombiztosítás és a pénztárak viszonyára. Kétségtelen tény, hogy az önálló pénztárak megjelenésével fokozott ny omás fog nehezedni a társadalombiztosításra. Elsősorban azért, hogy ezek a pénztárak biztonságukat megalapozzák, illetve növeljék. A kezdeti időszakban ugyanis sem a politikai, sem a gazdasági helyzet, sem pedig a bérszínvonal nem kedvez a pénztárak stabil működtetésének. Ehhez járul még egy nagyon fontos tényező, ha el akarjuk kerülni a társadalom kettészakadását, akkor az alacsony keresetűeknek is biztosítani kell a pénztáralapítás jogát, ezt viszont nem tudjuk másként elérni - legalábbis az elkövetkezend ő tíz évben , csak úgy, hogy ha a társadalombiztosítás elismert pénztárakként fogja funkcionáltatni ezeket a pénztárakat. Probémát látok még abban is, hogy úgy kerül bevezetésre a kiegészítő biztosítás körébe tartozó intézmény, hogy hiányzik az első két f ok a társadalombiztosításból. Nem készültek el a nemzeti alapnyugdíjra és a társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozó törvények. Hiányzik a társadalombiztosítás által nyújtandó ellátások színvonalának közmegegyezésen alapuló elfogadása. Ezek mind feszült ségi forrásokká válnak a későbbiek során és óriási nyomást jelentenek majd a társadalombiztosításra. Ha ugyan beszélhetünk majd a jövőben társadalombiztosításról, és nem szűkül le csak nyugdíjbiztosításra, illetve egészségbiztosításra. A nyomás mérséklésér e indokoltnak tartanám olyan szabályok törvénybe foglalását, amelyek védik a társadalombiztosítást, például azáltal, hogy a kockázati esetek szintje és a vállalt kötelezettségek nem haladhatják meg a társadalombiztosítás által statisztikailag kimutatott sz intet és ellátási színvonalat; továbbá a társadalombiztosítás elismert pénztárak esetében törvényességi és hatósági felügyeleti jogkört gyakoroljon a pénztárakkal szemben az általa vállalt kötelezettségekig. Természetesen más garanciális szabályokra is szü kség van, elsősorban a pénztártagok befizetéseinek szavatolása végett. Az ominózus példát mindkét oldalról említették, sokan Maxwellre gondolnak, de Maxwell volt az, aki legutóbb élt vissza a joggal; nagyon sokan megtették ezt, különösen ha figyelembe vess zük
