Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
1179 Ezt követően - ahogy ma divatos - tendereztették, majd értékesítésre meghirdették. Jelentkeztek is a vevők szép számmal. S ahogy ez ilyenkor nálunk szokás, mondjuk, a le gtőkeerősebbek - idézőjelben a legtőkeerősebbeket - maradtak versenyben. A szobákat, sőt magát a tulajdonjogot is sikerült megszerezniük. Az új tulajdonosok, valamint a bérlőik már alig várják, hogy beköltözhessenek a nagy értékű, exkluzív intézménybe, hog y végre ne csak mint jóhiszemű, jogcím nélküli lakók, hanem már mint jogcímmel rendelkezők is birtokon belül lehessenek. Ez talán május 21én végleg eldől. Hogy további bonyodalom mégse származzon az építkezés elhúzódása miatt, a rajzasztalon lábon, kulcsr a készen elkelt intézményt gyorsan tető alá kellene hozni. Ez a tető lenne az előttünk fekvő törvényjavaslat. Tipikusan magyar építkezés, tipikus magyar technológiával. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat érdemi részére rátérve két aspektusból szeretném jövőjé t megközelíteni. Beszédemben igyekszem elkerülni a képviselőtársaim által elmondottak ismétlését. Ezért a nemzetközi összehasonlításból indulok ki, majd pedig rátérnék a hazai társadalombiztosítás és a kiegészítő biztosítás között mutatkozó feszültségforrá sokra. Az mindannyiunk előtt ismert, s az előttem szólók szintén utaltak rá, hogy alig találunk olyan nyugateurópai országot, ahol a szociális biztonság megteremtése érdekében a társadalombiztosítás mellé ne sorolnák be a magánszféra által nyújtott kiegés zítő biztosítási alrendszereket. A megoldás nem új keletű, hiszen hazánk az 1890es évtizedben és az 1910es, 1920as években vállalati, munkahelyi biztosítópénztárakon keresztül látta el a biztosítottakat. Ennek csökevénye napjainkban az ún. kifizetőhelyi struktúra. A társadalombiztosítás kezdeti időszakában tehát az önálló, nagy biztosítóintézetek, mint például az OTI, MABI stb. megjelenéséig a biztosítópénztár inkább a magánszférához állt közelebb, s e szférán keresztül működött a társadalombiztosítás, a mely ma használatos nevét az 1920as években nyerte el. Valójában ettől az időtől beszélhetünk mai értelemben vett társadalombiztosításról, addig pl. betegségre szóló biztosításról lehet szó. (11.40) Állításomat néhány gondolattal szeretném alátámasztani. Például a vállalathoz, munkahelyhez kötöttség sajátosan tükröződött azok esetében, akik nem rendelkeztek állandó munkahellyel, illetve nem volt állandó munkájuk, például idénymunkát végeztek vagy napszámosok voltak. Őket az első jogszabályok nem tudták meg felelően kezelni. Jogállásuk csak azt követően változott meg, amikor intézeti formát öltött a biztosítás, azaz a munkahelyhez kötöttség kizárólagossága kezdett háttérbe szorulni. A biztosítóintézetek létrejötte következtében a pénztárak funkciója is módosu lt. Majd a második világháború után a pénztárak megszűntek, pontosabban csökevényük mint kifizetőhely - főként betegségi ellátás folyósítására, nyugdíjigénybejelentésre és előkészítésre - napjainkban is megtalálható. NyugatEurópa legtöbb országában vis zont más irányú fejlődés ment végbe. Ennek következménye, hogy az Európai Közösség legtöbb országában fontos szerepet tölt be a kiegészítő biztosítás, és a kiegészítő biztosításon keresztül a magánszféra. Itt eltekintek a magánbiztosítók személybiztosítási tevékenységétől, kivéve, ha a magánbiztosítók részére törvény kötelező erővel írja elő társadalombiztosítási funkció kiváltását. Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás rendkívül heterogén állapotot mutat a nyu gateurópai országokban; egyértelmű modellt tudományosan lehetetlen felállítani. Vannak államok, ahol a társadalombiztosítástól átvállalt feladatainak döntő hányadát a kiegészítő biztosításba tartozó pénztárak végzik, míg másutt kevésbé meghatározó a lakos ság szociális biztonságára gyakorolt hatásuk. Az érthetőség kedvéért szűkíteném a kört a nyugdíjbiztosításra, ami az előttünk fekvő törvényjavaslatban például a nyugdíjbiztosítás vonatkozásában is megjelenik. A kiegészítő nyugdíjbiztosítási feladatokat el ismert pénztárak NyugatEurópa 17 államából 12 államában végeznek, míg 5 államban a magánszféra által működtetett kiegészítő nyugdíjbiztosítók lényegében nem társadalombiztosítási feladatokat látnak el.
