Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
1178 A biztosítópénztárak harmadik formáját képező egészségpénztárak különböző egészségügyi szolgáltatások vásárlójaként lépnek fel a szolgáltatást nyújtó intézmények között, szerződésnek megfelelően, és szerződésük területi alapon történik, tagdíjdifferenciálás nélkül. Ilyen, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak megfelelő intézmények sok európai országban megtalálhatók. T apasztalataikra építve, a törvénytervezet kiegészítésével és rokon törvényekkel - biztosítási törvény, nonprofit törvény, tb.törvény és talán a legfontosabb: az adótörvények - párhuzamos kiigazításával befolyásolható Magyarországon is, hogy lesze pénztár mozgalom, s elterjedneke az öngondoskodás fenti közösségi formái. Ugyanakkor, mielőtt befejezném, szeretnék egy mondatban reagálni Soós Károly Attila egyik felvetésére - ugyan nincs benn. Soós Károly Attila felvetette, hogy a pénztárfelügyeletnek a biztos ításfelügyelet részeként kellene működnie. Ez egyben jó ötlet és rossz ötlet is. Jó ötlet annyiban, hogy nem hozunk létre külön hivatalt, és a funkcionálisan összekapcsolható részek egymás mellé kerülnek. Rossz ötlet annyiban, hogy tapasztalhattuk a biztos ításfelügyelet hatékonyságát akkor, amikor napjainkban szemmel látható, hogy a biztosítók árkartellbe álltak össze, és ezt sem a versenyhivatal, sem a biztosításfelügyelet nem tudta megakadályozni. Ezek után nem tartanám logikusnak, é s nem tartanám okos dolognak, ha az újabb hivatal létrehozását egyben a biztosításfelügyelet megerősítésével kapcsolnánk össze. Hanem helyette lenne egy külön gondolatom - ami már többször fölvetődött, csak nem szentelt a tisztelt Ház elég, illetve kellő f igyelmet ennek , hogy célszerű lenne ezeket a felügyeleti hatóságokat egységes rendszerben kezelni, és a már működő bankfelügyeletet és a már valamilyen módon működő biztosításfelügyeletet, a most létrehozandó pénztárfelügyeletet és az értékpapírfelügyel etet egységes egészként kezelnénk, s ennek megfelelően ezt a törvényjavaslatot is olyan módon tárgyalnánk, és olyan módon szavazná meg a tisztelt Ház, hogy ez a későbbiekben egy közös tömbként lehetne értékelhető, és nem kellene külön párhuzamos, olyan sze rvezeteket létrehozni, amelyek működése esetleg kétséges lenne. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Balogh Gábor független képviselő úr. Felszólaló: Balogh Gábor (független) BALOGH GÁBO R (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim bizonyára észre fogják venni a beszédem első részéből kicsendülő ironikus hangnemet is. Miként a társadalombiztosítás SZOTosításával kapcsolatosan elhangzott beszédem történeti részében sem véletlenül nyúltam ehhez a hangvételhez, most sem tekinthetek el tőle. Hölgyeim és uraim! Egy házat sokféle technológiával lehet felépíteni. A megfelelő technológia kiválasztása azonban nem könnyű feladat. Ismernünk kell a terepet, az építendő ház sajátoss ágait, méreteit, milyen építőanyagot akarunk használni, milyennek képzeljük el a belső terét, s az sem árt, ha előre eldöntjük, milyen legyen a tetőszerkezete. A modern technológia elősegíti a kivitelezés időtartamának optimalizálását és azt, hogy az elvár ásokat, az igényeket maximálisan ki tudjuk elégíteni. De ez a feladat az alapok lerakása nélkül aligha sikerülhet. Az Országgyűlés az elmúlt években nagy súlyt helyezett a szociális biztonság legátfogóbb intézményének, egyik legfontosabb pillérének, a társ adalombiztosításnak a megtervezésére, szerkezetének kialakítására és a kivitelezés gyorsítására. De mi történt idáig? A Parlament a 60/1991. számú országgyűlési határozatában megtervezte a társadalombiztosítás jövőbeni házát. Ez a ház a rajzasztalon és a m aketten jól mutatott. A szakmabeliek közül sokaknak tetszett, a jóváhagyás megtörtént.
