Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1174 az üzleti szféra, különösképpen a pénztárak és az üzleti biztosító, valamint az egyéb pénzintézetek között. Természetes, hogy az üzleti biztosítókat más módo n kell szabályozni, mint a pénztárakat. Az üzleti biztosítók esetén mások a biztosítók tulajdonosai, és megint mások a biztosítottak, ezért a biztosítóknak komoly anyagi garanciákat kell nyújtaniuk arra, hogy felvállalt szolgáltatásaikat teljesítsék. A pén ztárak esetében más a helyzet: itt a tulajdonosok azonosak a biztosítottakkal, így más típusú garanciák szükségesek, olyanok, amelyek a tulajdonosi állapotból származó ellenőrzési jogokra építenek - velejáróan más adókedvezmények illetik meg e pénztárakat. Amennyiben átvállalnak társadalombiztosítási feladatokat is, úgy a pénztárak mögött az állami garancia is megjelenhet. Erről a társadalombiztosításról szóló törvény külön is rendelkezhet. A benyújtott törvénytervezet hiányossága, hogy nem tisztázza a pénz tárfelügyeletnek a befektetésekkel, tanácsadással kapcsolatos felelősségét, nem rögzíti pontosan azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek alapján a felügyelet megtagadhatja a pénztár alapítását, vagy ha már működik, úgy működését felfüggesztheti. Ez a rendezetlen helyzet, továbbá a felügyelet széles beavatkozási jogköre túlméretezett bürokráciát eredményezhet. A bürokrácia növelése növeli a korrupciós veszélyt is - másik oldalról pedig csökkentheti vagy teljesen elfojthatja a pénztáralapítási kedvet. A pénztárfelügyelet jogkörét célszerű pontosan meghatározni, minden feladat esetén szembeállítva a várható eredményt a végrehajtás ráfordításaival. A törvénytervezet előírja azt, hogy a pénztárak vezetőit és szakértőit szakmai előéletük alapján, körülteki ntő módon válasszák ki. Ennek megerősítésében a vezetőt és helyettesét csakis pályázat útján lehessen kinevezni. A törvénytervezethez módosító javaslatokat nyújtok be, azokról a részletes vitában kívánok szólni. Alapjában véve a törvényjavaslatot részletes vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mádi László, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Mádi László (FIDESZ) MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Ú r! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel, ám mégis némi rossz érzéssel vettem a kezembe az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslatot. Örülök egyrészt, mert nagyon fontosnak és hasznosnak tartjuk a különböző - eddig jórészt csak az állam által nyújtott - szolgáltatásokra bevezetendő önkéntes kiegészítő biztosítások kialakulását. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy leszögezzem: a FIDESZ, párhuzamosan a nyugateurópai országok gyakorlatával, egy háromszintű biztosítási rendszert tart kí vánatosnak. Ennek első szintje, alapja a kötelező társadalombiztosítás lenne, míg a "hab a tortán", azaz a harmadik szint az önkéntes biztosítás. Örömünk mellett, melyet a törvényjavaslat benyújtása okozott, már majd' egy hónappal ezelőtt felfigyelhettünk egyik vezető napilapunk egyik főcímére, amelyben a meginterjúvolt személy ezt a törvényt egy késleltetett bombának tartja. Vajon lehet a véleményben valami, vagy csupán elfogultság mondatta vele ezen kijelentést? A továbbiakban ennek a végére szeretnék jár ni. Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer jól működjék, számos feltételnek kell eleget tennie. Vegyük most sorra ezeket, hogy aztán lássuk, megfelele kísérleti nyulunk - azaz a 8763as számú beterjesztés - a kívánalmaknak. Az első fontos tényező - és egyben öszt önző erő , hogy a kiegészítő rendszerek igazán azon országokban nyertek teret, ahol az állami alapszintű juttatás alacsony színvonalú volt. (11.20)
