Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1175 Pokorny képviselőtársam utalt az egyesült királyságbeli helyzetre, ahol viszonylag alacsony a nyugdíjkifize tés, és ezért nagy a vállalati nyugdíjalapoknak az aránya. Én mutatnék egy ábrát (Felmutatja.) , amely azért bizonyítja, hogy nem mindenütt így van a világon, s például Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban nagy a kötelező társa dalombiztosításnak az aránya, és ezzel összefüggésben megfigyelhetjük, hogy az önkéntes nyugdíjalapok mindössze a dolgozóknak kevesebb mint 25%ára vannak csak megkötve. Viszont van olyan ország, például Hollandia és Franciaország, ahol ez az arány 75100% , tehát úgyszólván mindenki benne van egy önkéntes nyugdíjalapban. Hollandiában a 25 évesnél idősebbeknél az önkéntes biztosítotti arány 83%. Mármost kérdezhetjük joggal: a magyar kiegészítő rendszer bevezetése össze lette hangolva a magas ellátási szintr e törekvő állami társadalombiztosítással? A válaszunk sajnos, nemleges. Itt fontos még megjegyezni, hogy a tb.járulékmentesség és az adókedvezmények, azoknak a számszerűsítése sajnálatos módon bizottsági viták során sem lett egyértelműen tisztázva erre a z évre és az elkövetkezendő évekre. A Pénzügyminisztérium és a Kormány munkatársai meglehetősen bizonytalanok az elkövetkezendő évek tekintetében, a prognózissal igazából nem is nagyon rendelkeznek, milyen mértékű lesz ezen nyugdíjalapok, és egyáltalán önk éntes biztosítási rendszerek kiterjedése a magyar társadalomban. Egyébként én meg is értem ezen szakmai aggályokat, ezt tényleg elég nehéz prognosztizálni. A második fontos szempont, hogy létrejöne a tényleges veszélyközösség, azaz elő tudjae idézni, érd ekee előidézni a kárt a biztosítottnak. Itt látjuk például a Casco és a lopott autók ügyét, ahol tipikusan az autólopások nagy száma jól bizonyítja, hogy ez a biztosítás nem igazából jó biztosítás, mert a biztosítottnak érdeke a károkozás, és ebből némi a nyagi haszna is származik. Az alacsony és a magas kockázatú biztosítottak egyaránt tagjai a rendszernek. A törvényjavaslatot megismerve erre - sajnos - garanciákat és megfelelő biztosítékokat nem találunk. A harmadik kérdés némileg pandantja, azaz ellentét je az elsőnek. Nincse adókedvezményekkel túlösztönözve a rendszer, melynek hatására társadalombiztosításijárulékmentesen és adókedvezménnyel segített vállalatok és cégek bér helyett így fognak, ilyen módon fognak fizetni a dolgozóknak? Ezen kérdés megvál aszolását az idő fogja eldönteni. A negyedik probléma a jelenleg már úgyahogy működő biztosítási szférával, a készülendő biztosítási törvénnyel való összehangolás kérdése. Ezen a téren - sajnos - a legmostohább a helyzet, hiszen tudomásunk szerint a javas lat nem bírja a biztosítók támogatását, s a biztosítási törvénnyel való együtttárgyalás pedig nem valósult meg. Azt a kérdést is ugyanakkor meg kell említenünk, hogy ezen kicsiny országban, amilyen hazánk, ez a most újonnan bevezetendő biztosítási felügye let, amit a törvény tervez a pénztárak fölött, immár az ötödik. Ez némileg, Soós Károly Attila véleményével egyetértve, kicsit disszonánsnak tűnik. Az ötödik probléma eljárásjogi: hogyan működne ez a törvény a valóságban? Sajnos, minden akaratunk ellenére a javaslat olvasásakor számos, nem lebecsülendő apróságra figyelhetünk fel. Előfordul olyan fogalom használata, amely a hazai joganyagban még nincs definiálva, zárójelben jegyzem meg, hogy itt sem. Például az egyébként üdvözölendő biztosításmatematikai mé rleg fogalma a 40. §ban. Azonkívül nem tisztázott, hogy a számviteli törvény rendelkezései mennyiben érvényesek a szabályozandó új területre. Nem tisztázott, hogy a bíróság vagy a felügyelet fogjae megvédeni szükség esetén a tagok érdekeit. Zavaros a vez etés fogalma, a vezetés kérdése, és az egyedüli profi szakmabelit a biztosítottakból álló igazgatótanács utasításai kötelezik, tehát annak operatív jogosítványai is vannak. Nem megoldottak a munkáltató esetleges kilépési lehetőségei. A jelen anyagból követ kezően életfogytiglan és mindenkinek kell fizetnie a munkáltatónak, kivéve, ha nem akarja szüneteltetni a befizetéseket. Ez esetben is azonban csak egyszerre mindenkire teheti meg.
