Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KAPITÁNY FERENC (FKgP)
1172 szocialista gyökerű és típusú, monolitikus és centralizált rendszerével az üzleti biztosítók nem tudtak megbirkózni. Pontosabban a gépjármű, lakásbiztosítás problémáját sem tudták a bérből és fizetésből élők számára megoldani, nem tudták az e hazában élők többségének a bizalmát megszerezni. Az Országgyűlésnek kötelessége, hogy mindenki, aki a szociális problémák megoldásában a többiekkel szolidaritást vállalva részt kíván venni, kapja meg erre a törvényes lehe tőséget. Támogatjuk ezért az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak intézményrendszerének, önálló felügyeletének és törvényi szabályozásának létrejöttét. Ez a törvény olyan legyen, hogy a pénztárak létrejöttét sem az eltúlzott állami beavatkozás, sem a pénz tárintézménnyel kapcsolatos esetleges visszaélések ne bénítsák. Őrködnünk kell afelett, hogy a szociális gondoskodás mindhárom pillérének megfelelő súlya, egymást kiegészítő szerepe legyen, ellenérdeket ne szolgálhasson. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a minimális biztonságot nyújtó kötelező társadalombiztosításon felül, kimondottan önkéntesi alapon jöjjenek létre a törvényben jelzett intézmények. A biztonságot szolgáltató alapellátásokat így mintegy állampolgári jogon kapja a lakosság. Az önkéntességen a lapuló más szolgáltatásokat a kedvezményezett és a munkaadók befizetésének függvényében kell nyújtani. Végül további szolgáltatásokban részesülhet az egyén magánbiztosítás útján, ahol a közvetlen piaci szabályozások érvényesülnek. Biztosítani kell, hogy mi ndenki kapjon lehetőséget arra, hogy válasszon a különböző jóléti ellátások lehetőségei között. Ez a törvény nyilván csak egy kiinduló helyzetet ad, a végső állapotot elérni az ahhoz vezető úton csak fokozatok árán lehet. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ne kelljen kész helyzet elé állítani azokat, akiknek az ismeretek hiányában nincs módjuk valóságos - vagy ha úgy tetszik: előnyös - választásra. Sokan most úgy érzik - nem látván a célt, mint például a gondtalan öregkort , hogy a rossz és a még rosszabb k özött kell választaniuk, ezért nem mozdulnak majd megfelelő időben. Ez is oka annak, hogy a tájékoztatást elsőrendű fontosságúnak tartom. Szívós munka vár az illetékesekre. Azt is tudnunk kell, hogy csak közgazdasági dilettánsok vagy politikai szélhámosok ígérhetnek egyfajta gyors és biztos megoldást. Ha kitekintünk az európai államok biztosítási gyakorlatára, akkor ott is felismerhetjük, hogy a szociális gondolkodásnak három pillére alakult ki az európai államokban: a társadalombiztosítás, a közhasznú inté zmények - esetünkben ezek az önkéntes biztosítópénztárak , valamint az öngondoskodás üzleti intézményei, azaz a takarékpénztárak és az üzleti biztosítók. A közhasznú intézményeket a múlt században a polgárság hozta létre, amely a nyugateurópai országokba n nem hagyta ezeket az intézményeket a szocialista országok mintájára a társadalombiztosításba beolvadni a második világháborút követően. Akkor ugyan hazánkban ezerszámra alakultak egyesületek, ezek azonban anyagi eszközök és társadalmi funkcók híján sok e setben esetleg széplelkek csoportjaivá válhattak, különösebb társadalmi szerep nélkül. A kölcsönös pénztármozgalom a demokratikus gondolkodás és gyakorlat olyan kereteit teremti meg, ahol az adókedvezmények, a munkaadói és önkormányzati hozzájárulás komoly anyagi alapokat és társadalmi funkciót ad azoknak, akik polgári értékrend alapján saját kezükbe akarják venni sorsuk és jövőjük alakulását. Alapelvként mondható ki, hogy közpénzek csak állami és az érdekeltek által ellenőrzött formában kerülhetnek az üzle ti szférába úgy, hogy a közhasznú intézmények termékeket, illetve szolgáltatásokat vásárolhatnak üzleti intézményektől. Az üzleti körök érthető törekvése, hogy közpénzek feletti rendelkezési lehetőséget szerezzenek. A közpénzek nagy volumene, továbbá az el lenőrzések esetleges lazasága egyes cégeket igen nagy és érdemtelen haszonhoz juttathat. Gondoljunk csak bele, a biztosítottak egy életen át fizetik a vállalt járulékokat, amelyek főként a nyugdíjbiztosítás vonatkozásában évtizedekig halmozódnak, és mint t őke óriásira duzzadhatnak.
