Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
1170 pénz, de ez nem azoknál van, akiknek a várható alacsony nyugdíját kellene kiegészíteni, akiknek a romló egészségügyi ellátását jó lenne legalább szinten tartani. Világosan ke ll látnunk, hogy az önkéntes biztosítók, ha létrejönnek, nem fogják tudni kipótolni 10 millió állampolgár csökkenő színvonalú nyugdíját és egészségügyi ellátását. Tudnunk kell, hogy új egyenlőtlenségeket is teremtünk ezzel a rendszerrel, mert lesznek munka helyek, ahol a munkáltató kiegészítő biztosítást támogat, és még többen lesznek, ahol egyelőre nem lesz pénze vagy szándéka a vállakozónak, a tulajdonosnak erre. Mégis, mindennek ellenére az a véleményünk, hogy fontos, hogy ezek a lehetőségek létrejöjjenek , mert a lassan gyarapodó, hosszú távú megtakarítások nemcsak a gazdaság talpraállításához, hanem a polgárosodáshoz, a szociális biztonság új pilléreinek a lerakásához is kellenek. S azonnal adódik mindebből a második kérdés. Leépülhete, visszavonulhate a kötelező társadalombiztosítás, és milyen mértékben és milyen ütemben, miközben az önkéntes biztosítások még ösztönzés mellett is csak fokozatosan erősödhetnek? S ki mondja meg, mikor, hogy mi jár nekünk most és 10 év múlva a jelenleg kötelező 54%os társ adalombiztosítási járulékért cserébe? Ebből a javaslatból persze az kikövetkeztethető, hogy mindenki, aki a jelenlegi ellátások színvonalát szeretné megőrizni, az ne érdeklődjön és ne várakozzon, hanem sürgősen és önkéntesen biztosítson, főleg, ha van mibő l. Mindennek ellenére az az álláspontunk, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozása után sürgősen meg kell - lehetőleg törvényben - határozni azt a szolgáltatási minimumot, ami a jelenlegi járulékok mellett garantálható, és ehhez a garantált alapellátáshoz kell és lehet az önkéntes biztosítások kiegészítő ellátásait megszervezni. Mindenképpen el kellene kerülni azt a helyzetet, hogy a ma sem túl magas színvonalú szolgáltatásokhoz a jövőben csak azok jussanak hozzá, akiknek volt pénzük vagy leh etőségük önkéntes pénztárak létrehozására. Ezeket ugyanis a mai ellátás kiegészítésére kellene mindenekelőtt felhasználni. Harmadszor: éppen azért helyeseljük, hogy az elismert pénztárakról és a kötelező társadalombiztosításból való kilépés lehetőségéről n em szól ez a törvénytervezet. Megengedhetetlennek tartanánk ugyanis, ha bizonyos jövedelemszint felett teljesen ki lehetne vonulni a jól kereső rétegeknek a kötelező társadalombiztosításból. A nyugdíjakat, az alacsony jövedelműek ellátásait valamennyiünk k ötelező keresetarányos befizetéseiből kell fedeznünk, érvényesülnie kell az önkéntes biztosítások létrejötte mellett is egy széles körű társadalmi szolidaritásnak. A kiegészítő pénztáraknak az üzleti biztosításnak bizonyos alapellátási körbe nem tartozó el látások esetében van szerepe és létjogosultsága. Erre ez a törvény megfelelő szabályozást tartalmaz. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy kidolgozható olyan részleges kivonulási szabályrendszer, amely a társadalombiztosítás számára is elfogadható , mint ahogy a kötelező egészségbiztosítás is létrehozhat területi egészségbiztosító pénztárakat az amerikai HMOk mintájára, amelyek nem kivonulást, hanem decentralizálást és ésszerű takarékosságot jelentenének. Ezeknek a részletszabályoknak az összefogla lása valóban egy külön törvény feladata lesz, vagy kell legyen a jövőben. A negyedik dilemmáról már sok szó esett. Soós Károly Attila részletesen taglalta, vane, lehete szektorsemlegeség a biztosítási szolgáltatások piacán. Egyenlő eséllyel, mint ahogy a z előterjesztő mondja, a piaci biztosítások előzetes adóztatása és a kifizetések adómentessége, illetve az önkéntes pénztárak adó és tb.járulék preferenciája. Valószínű, hogy nem. Azt feltételezzük, hogy teljesen azonos kondíciók mellett is az önkéntes pé nztárak lennének kedvezőbb pozícióban a homogenitás, az egyszerűbb szervezet, a kisebb bürokrácia, a nonprofit működés miatt. Abban is biztosak vagyunk, hogy igen szűk látókörű pénzügyi szemlélet eredménye volt a biztosítások adókedvezményének 1992. évi be szűkítése, és állítjuk, hogy a tb.járulékkedvezmény parlamenti korlátozása sem szolgálja a társadalombiztosítás távlatos érdekeit.
