Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
1169 képviselőcsoportja el kívánja kerülni azt a káoszt, amit e 34 törvény - ha nem több - együttes tárgyalása jelentene, és úgy látja, hogy nem okoz problé mát, ha a pénztártörvény megelőzi a többit. Természetesen kívánatos, hogy a frakciók és az egyes képviselők rendszerszerűen, az ezzel összefüggő más meghozandó törvényekkel összhangban alakítsák ki álláspontjukat. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.) ELNÖK (Sza bad György) : Köszönöm. Szólásra következik Csehák Judit a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Csehák Judit (MSZP) CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 8763as számú törvé nyjavaslathoz az általános vita szabályainak megfelelően általános megjegyzéseket kívánok tenni. Kovács Pál képviselőtársam pedig a módosító javaslatainkat indokló álláspontunkat fogja kifejteni az általános vita későbbi szakaszában. Mielőtt a törvényjavas lat kapcsán felmerülő dilemmák felsorolására térnék, szeretném leszögezni, hogy a tervezetben foglalt kérdéskört rendkívül fontosnak, az önkéntes biztosítópénztárak törvénykénti szabályozását pedig sürgetően időszerűnek tartjuk. Megítélésünk szerint a törv ényjavaslat szövege, tartalma alkalmas az általános vitára. Módosító javaslatainkkal nem gátolni, hanem elősegíteni szeretnénk egy korszerű törvény megszületését. S mivel a célul kitűzött szociális piacgazdaság és a szociális biztonság megteremtésének egy fontos lépéséről van szó, érdemes a módosító javaslatok részletes vitája előtt megvizsgálni és megválaszolni néhány fontos kérdést. Elsőként a köz- vagy magánbiztosítás, illetve köz- és magánbiztosítás dilemmája vetődik fel. Talán szerencsénkre rajtunk kív ül mindenhol keresik erre a helyes választ. Fejlett és gazdag országok tapasztalata bizonyítja, hogy fejlett és gazdag országokban sem képesek a közkiadásokat ésszerű korlátok között tartva elfogadható színvonalú nyugdíjakat és szociálisegészségügyi szolg áltatásokat biztosítani a kötelező társadalombiztosítási rendszerek hozzájárulásából, valamint a központi költségvetésből. A '80as évek eleje óta számos nemzetközi tanulmány és konferencia jutott arra az álláspontra, hogy a szociális biztonság megfelelő f inanszírozásához természetesen elsősorban fejlett gazdaság kell, jó jövedelmekkel, ezekből jelentős kell legyen a szabadon elkölthető arány, nem szabad nagyon sok pénzt elvonni a kötelező biztosítás szolgáltatásaira, hanem ösztönözni kell sokféle módon az önkéntes megtakarítások, a kiegészítő, önsegélyező és piaci biztosítások növelésére. Ebben az alapreceptben szinte mindenki egyetért. Arról már jelentős vita folyik, s nem véletlenül, hogy az ilyen többszektorú biztosítási rendszerekben mekkora legyen a kö zszektor szerepe, és milyen legyen az önkéntes és a piaci biztosítások aránya, valamint arról, hogy teljesen azonosan kelle megítélnünk a nyugdíjbiztosítást és az egészségbiztosítást. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy még egy - hangsúlyozom - kiépülőben lévő nyugdíjrendszer esetében talán elfogadható lehet, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítás megfelelő nyugdíjellátást a rendszerbe belépőknek csak alacsony színvonalon ígér, és ugyanakkor emellett az önkéntes szakmai biztosítás szerepét hangsúlyozza, addig az egészségbiztosítás esetében a kiadások korlátozására, a költségek féken tartására csak akkor van lehetőség, ha jelentős a kötelező biztosítás súlya, ha a piaci és az önkéntes biztosítók nem tudják felhajtani az egészségügyi szolgáltatások árait, ha a közs zektor jelentős vásárlása bizonyos mértékben korlátozza az egészségügyi piacot. Magyarországra, a mi helyzetünkre természetesen csak bizonyos megszorításokkal vonatkoztathatók ezek a nemzetközi tapasztalatok. Gazdaságunk viszonylag fejletlen, az átlagjöved elmek alacsonyak, bizonyos emberek kezében van ugyan jelentős szabadon elkölthető
