Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1165 általános biztosítási rendszernek lehetne egy különös alrendszere az önkéntes biztosítópénztár, sok vonatkozásban sajátos szabályokkal. (10.30) Érthetetlen, hogy ezt miért fordítva csináljuk. Miért kell előbb meghozni ezt a speciális törvényt, miközben - amennyire az tudható - lényegében készen van az általános biztosítási törvény tervezete. Tévedés lenne ezt azzal magyarázni, hogy a biztosítási törvény az üzleti vállalkozásként működő biztosítókra vonatkozik, amit most tárgyalunk, az pedig az önkéntes, nem nyereségorientált biztosítópénztárak. Hiszen a nyereségorientált és nem nyereségorientált biztosítás számos alapvető szabályában, így nem utolsósorban az összegyűjtött pénzeszközök óvatos kezelési, befektetési szabályaiban egymással teljesen azonos, va gy egymáshoz hasonló kell, hogy legyen. Emellett a talonban lévő biztosítási törvénytervezet korántsem csak üzleti biztosítóvállalkozásokról szól, hanem szól az önkéntes, önszerveződésen alapuló, nem nyereségorientált biztosítási egyesületekről is. A most tárgyalt biztosítópénztárak a biztosítási egyesületek egy válfaját alkotják. Miért célszerű ezt a válfajt külön kiragadva megtárgyalni, jóváhagyni? Ez bizony kapkodó jogalkotás, előre látható és előre nem látható kedvezőtlen következményekkel. Előre láthat ó például az, kedves képviselőtársaim, hogy emiatt feleslegesen jön létre egy új hivatal, a törvényjavaslatban előírt pénztárfelügyelet. Más országokban az ilyen önkéntes biztosítópénztárakat ugyanaz az intézmény felügyeli, amely a biztosítókat általában f elügyeli, például Hollandiában a biztosítási kamara, Belgiumban, Németországban a biztosításfelügyelet. Biztosításfelügyelet van nálunk is, marad is a jövőben is, de egyelőre - biztosítási törvény híján - nincs törvényi szabályozása. Így most sajátos módon létrejön egy másik külön pénztárfelügyelet, ebben talán egyedülállóak leszünk a világon, két felügyelet fog kétszeres költséggel versenyezni az egyhez is kevés szakemberállománnyal. Továbbmenve, kedves képviselőtársaim, érthetetlen a törvényjavaslatban az adókedvezmények és a társadalombiztosítási járulékkedvezmények kezelése. Ismeretes, hogy a biztosítótársaságok hasonló szolgáltatásainál az Országgyűlés két évvel ezelőtt lényegében megszüntette a hasonló kedvezményeket. Nagyon keveset hagyott meg belőlük . Igaz, azok a kedvezmények szerencsétlenül voltak megfogalmazva, súlyos visszaélésekre adtak alkalmat. Megszüntetésük helyett jobb lett volna átalalakítani őket. Például arra a formára átalakítani, amilyen most ebben a törvényjavaslatban található. Ha azo nban nem ez történt, akkor most elég különös eljárás a biztosítópénztárak, és csak a biztosítópénztárak ilyen kedvezményeinek a bevezetése. A helyes megoldás az lenne, ha ezeket a kedvezményeket a biztosítási törvény más biztosítási formákra is kiterjeszte né. Hiszen az mégiscsak abszurdum lenne, ha a biztosítási egyesület tagjai, minthogy ők a biztosítási törvény hatálya alá tartoznak, kedvezőtlenebb elbánásban részesülnének az adózásban, mint a biztosítópénztár tagjai, mert ők az önkéntes biztosítópénztára król szóló törvény hatálya alá tartoznak. És az üzleti biztosítókkal kötött biztosításokat sem szabad diszkriminálni. Az egyes ember joga legyen a biztosítási formák közötti választás, az adózási szabályok legyenek mindegyikre nézve egyformák, ne játsszana k közöttük terelő szerepet, ne hozzanak közülük egyeseket hátrányos, másokat előnyös, netán végső soron monopolisztikus helyzetbe. Az államtitkár úr itt arról beszélt, hogy majd egészséges verseny fog kibontakozni. Ha a versenyfeltételek durva egyenlőtlens égéből indul a rendszer, akkor én nem tudom, hogy fog itt egészséges verseny kibontakozni. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek az alapján és a biztosítási törvény tervezetének az alapján semmiféle versenyre lehetőség ezen a területen nem lesz. Egy további probléma - és talán a biztosítópénztárak működésének legnehezebb problémája - az öszszegyűjtött pénzeszközök befektetése. Itt meg kell akadályozni nemcsak a nyilvánvaló visszaéléseket, kedves kollégák, hanem azt is, hogy a pénzt túl kockázatos módon fektes sék be, ugyanakkor mégis lehetővé kell tenni, hogy a pénzt megfelelőképpen kamatoztassák, megfelelő hozammal forgassák. Mivel a magas hozam és a nagy kockázat normális körülmények között együtt jelentkezik, ezeket a szempontokat nem könnyű összeegyeztetni egymással. Hírhedt esetek vannak,
