Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1166 gondoljunk például a Maxwellbotrányra, amikor nyugdíjalapok pénzei elvesztek. Ezért például korlátozni kell annak lehetőségét, hogy a pénztárak eszközeit a pénztártagokat foglalkoztató vállalkozásba fektessék be, noha ez bizonyos szempontból nagyon csábítónak látszik egyébként. Belgiumban például az így értelmezett saját vállalatba csak a pénzeszközök 15%a kerülhet, Hollandiában bizonyos tényezők függvényében 510%a. Szabályozni kell azt is, hogy milyen fajta értékpapíro kba fektethetnek be, például az Egyesült Királyságban 80% fektethető részvényekbe az alapok eszközei közül, más országokban ennél jóval kevesebbet engednek így befektetni, és akkor nagyobb hányadban kell ezeknek az alapoknak állampapírokat vásárolniuk. Per sze arra is vigyázni kell, hogy mindez ne vezessen oda - az állampapírok felé való terelés mint biztonságos papírok felé való terelés , ne vezessen oda, hogy itt a költségvetés hiányának egy ilyen olcsó finanszírozása felé menjen el a dolog. Alapos megfon tolást igényel tehát, hogy milyenek legyenek ezek a befektetési szabályok a mi körülményeink között. Akik emlékeznek még a befektetési alapokról 1991 októberében hozott törvényre, azok nyilván arra számítottak, hogy ezek a befektetési szabályok benne leszn ek a törvényjavaslatban, hiszen ha ott indokolt volt a befektetési szabályok tekintetében a törvényi szintű szabályozás, akkor nyilván itt is az, sőt, itt e pénzalapok természeténél fogva még indokoltabb. De akik így gondolják, azok tévednek. Most a Kormán y ezt a szabályozást a saját kezében szeretné tartani, és még csak meg sem magyarázza, hogy most miért jobb így, ha a múltkor amúgy volt jobb. A szilárd, kiszámítható feltételek biztosítását a törvényi szintű szabályozás jobban garantálja. Ezt az elvet köv ettük a befektetési alapok mellett a pénzintézeteknél is, és a készülő biztosítási törvény tervezete szerint ezt fogjuk követni a biztosítóintézeteknél, egyesületeknél is. A lakosság megtakarításait gyűjtő intézmények közül tehát csak a most tárgyalt önkén tes biztosítópénztárak képeznek kivételt ezen elv alkalmazása alól, és valóban jó lenne tudni, hogy miért. Tisztelt Kollégák! A törvényjavaslat összecsapott volta, előkészítetlensége összhangban van azzal, amekkora jelentőséget neki a Kormány tulajdonítani látszik. Magyarán, a Kormány nagyon csekély jelentőséget tulajdonít - legalábbis az elkövetkezendő néhány évre - e pénztáraknak. Ez abból derül ki, hogy 1996ig érvényes államháztartási konszolidációs programjának előkészítő anyagaiban egyáltalán nem szám ol azzal, hogy az ilyen pénztárakba eszközölt befektetések adó- és tb.járulékmentessége csökkenti az állami bevételeket. Itt elvben egy fontos problémáról lenne szó, hiszen például a társadalombiztosítás úgynevezett felosztókirovó rendszer szerint működi k, azaz a mai nyugdíjakat a mai dolgozók béreinek járulékaiból fizetik ki. Az ilyen járulékok tehát a társadalombiztosítás alapjai. De a biztosítópénztárak ugyanezekből a pénzekből képeznek a jövőbeni kifizetésekre fedezetet. A két rendszer tehát jórészt u gyanazért a pénzért versenyez. A Kormány azonban - számításai tanúsága szerint - azzal számol, hogy ilyen verseny lényegében nem lesz; a biztosítópénztárak csak elhanyagolható mennyiségben jönnek létre. Legalábbis abból a szempontból, amennyi pénz be fog k erülni ezekbe a pénztárakba. Mivel - mint már említettem - bizonyos szabályok meghatározását a Kormány magának tartja fenn, ebből is fakadhat, hogy esetleg igaza lesz. Lehet olyan szabályokat kialakítani, amelyek mellett csak elhanyagolható mennyiségben ke rül pénz ilyen pénztárakba. Akkor viszont felmerül a kérdés: miért és miről is hozunk itt most törvényt? Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, még egy problémáról szeretnék szólni. (10.40) A törvényjavaslat 78. §ában szerepel a foglalkoztatás elősegítés éről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény egy nyúlfarknyi módosítása. Azért is jelentéktelennek gondolhatnánk ezt a módosítást, mert az indokolás egy szót sem szól róla. Csak az említett törvény alaposabb tanulmányozása alapján érthetjük meg, hogy miről is van itt szó.
