Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
117 Látni kell, hogy a korszerű agrárpiaci szabályozás e feltételek megléte nélkül nem valósítható meg. Szeretném érinteni azt a sokak által vitatott kérdést, hogy a különböző érdekképvisele ti szervezetek miért nem kaptak erősebb részvételi jogosítványt a tervezetben meghatározottnál. Azt is felemlítették, hogy ez egyfajta visszalépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest. Nem hinném, hogy bármiféle visszalépés történt. Egyszerűen arról van szó, hogy a különböző szervezetek a törvényjavaslat eredményeképpen pontosan a helyükre kerülnek, és mindegyik csak a saját feladatával lesz elfoglalva. A viták során felvetődött, hogy az úgynevezett agrárpiac szabályozásával összefüggő egyes feladatokat a tárca szervezetén belül működő agrárrendtartási hivatal lássa el. Az alkotmányügyi bizottság komoly érveket hozott fel arra vonatkozóan, hogy a hivatal felállítása és működése felvet bizonyos jogi aggályokat is. Kritika érte a javaslattevőt a tekintetben is, hogy most, amikor az államigazgatás korszerűsítéséről, leépítéséről beszélünk, miért van szükség egy újabb hivatalra. Szeretném leszögezni, bárhogyan is dönt az Országgyűlés, nem kívánok új, pótlólagos költségvetési forrásokat is igénybe vevő szerveze tet létrehozni. Eke Károly képviselő úrnak a biotermeléssel kapcsolatos felvetésére pedig az a válaszom, hogy nyitott kapukat dönget. Egyetértünk az igénnyel, a törvényjavaslat általános hatálya természetesen kiterjed a biotermelésre is. Nem tartom elfogad hatónak - bár látszólag rendkívüli népszerűségű lenne - azt a módosító indítványt, amely a garantált ár fogalmában bizonyos jövedelemgarancia kimondását célozza. Egyrészt azért, mert általános jövedelemgarancia nem határozható meg, mivel mindenkire nem von atkoztatható, és ezért veszélyes lehet, mert elavult termelési szerkezeteket tartana fenn. Másrészt a piaci verseny sem fogadja el az önköltségre épülő támogatási rendszereket, mert túl merevek, a piaci értékítélet pedig a világpiaci mozgásoktól, a keresle tkínálat viszonyától függ. A problémát az sem oldaná meg, ha az átlagos termelési hatékonysági színvonal lenne a garantált ár alapja, mert nem biztosítható, hogy az kapja a garanciát, akinek szüksége lenne rá, illetőleg akit célszerű lenne támogatni. Nagy megelégedésemre szolgált, hogy rendkívül kemény szakmai viták után, elsősorban az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésein sikerült számos olyan módosító javaslatot kidolgozni, amelyeket mind a bizottság, mind a kormányzat jónak tartott, és reméle m, a tisztelt Országgyűlés is elfogad majd. Ezek az indítványok számos kérdésben előremutatóak. Itt csak két új dologról szeretnék említést tenni. Elfogadtuk azt a módosító indítványt, mely arról szólt, hogy az agrárpiaci szabályozásba vont termékeket, ill etőleg a termékek minőségét milyen módon kell meghatározni. Elfogadtuk azt a módosító indítványt is, miszerint a megalakuló terméktanácsok már most mintegy köztestületi szervezetként jöjjenek létre. (16.40) Ez a módosítás pedig már előrevetí ti azt, miszerint hamarosan meg fogja alkotni az Országgyűlés a köztestületekről és a kamarákról szóló törvényt. Ezzel a jogalkotási technikával - nyugodtan állíthatom - a terméktanácsok számára az átmenet az újabb szabályozási környezetbe viszonylag zökke nőmentes lesz. Ennél a gondolatnál szeretnék utalni a földművelési alapokról szóló törvényjavaslatra. Számos olyan új rendelkezést fogadott el javaslatunkra az Országgyűlés már az alapok esetében is, amelyek az agrárágazat jövőjét többékevésbé meghatározz ák. Ha néhány hónap múlva egymás mellé téve elolvassák a földművelési alapokról szóló törvényt, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, az élelmiszerekről, az állattenyésztésről, a takarmányozásról, az állategészségügyről - és még sorolhatnám , szóló törvényeket, ki fog
