Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9418-as szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1151 Engedjék meg, hogy nagyon röviden ismertessem az így előállt helyzetet. A kárpótlási törvénnyel összhangban a szövetkezeti átmeneti törvény 15. §a - amely ma is életben van - arról rendelkezik, hogy a nemzeti parkok, fokozottan védett területek, nemzetközi egyezmény hatálya alá eső területek nem jelölhetők ki a részarányföldtulajdonosok, a kárpótlásra jogosultak és a tagok, alkalmazottak számára szánt elkülönített három földalapba. A hatálytalanított 19. § arról rendelkezik, hogy az említett védett területeket a magyar állam tulajdonába és a természetvédelmi szervek kezelésébe kell adni, és ha a szövetkezetet ezáltal kár érte, csereterülettel, vagy ha erre nincs lehetőség , pénzben kártalanítani kell. Most tehát megakadt egy, már elindult rendezési folyamat. Az ellenzők hangoztatott célja: ezek a területek is kerülhessenek be a nonprofit állami tulajdonból a nem állami tulajdonú gazdálkodói szférába. Kiknek jó az, ha olyan földterület jut a tulajdonába, melyen - minthogy fokozottan védett terület - szigorú korlátozások vannak. A tulajdonosok a korlátozások miatt folyamatosan jövedelemkompenzáció igényével lépnek majd fel az állammal szemben, állandóan megterhel ve a költségvetést. Gyakori érv, hogy a védett természeti területek államosítása helyett a majdani tulajdonosoktól sajátítsa ki az állam ezeket a területeket. Tisztelt Képviselőtársaim, senkit nem kívánok gyanúsítgatásokkal megsérteni, de kérem, döntsék el önök, fennálle annak a lehetősége, hogy lesznek, akik ilyen módon akarnak a különben mezőgazdasági szempontból alacsony értékű földekért nagyobb öszszeghez jutni. De mindez a természetért aggódókat tulajdonképpen nem is érinti. Emiatt fájjon a mindenkori kormány költségvetőinek a feje. A veszély az, hogy a védett területeken olyan megfordíthatatlan folyamatok történhetnek, amik már soha nem hozhatók helyre. Teszem azt, egy faj, fajta kipusztulása, egy kialakult ökológiai egyensúly felborulása. És itt elér kezünk ennek a vitának egy nagyon nagy veszélyéhez, nevezetesen, hogy hosszú időre egymásnak ugrasztjuk a természetvédelmet és a gazdálkodni kívánó földművelőt. Azt a földművelőt, aki évszázadokon át jól megvolt a természettel, hiszen sarkában ott lépegete tt a gólyamadár, hogy az ekevas kifordította földből begyre szedje a rovarságot. (19.40) Csakhogy közben a viszonyok változásával a természetszemléletünk is változott. És vannak területek, melyeket már nem szabad, hogy érintsen az eke vasa. Tudom, hogy van nak az országnak olyan területei, ahol a konfliktus nagyonnagyon nehezen oldható fel, és az indulatok máris az egekig csapnak. Meggyőződésünk, hogyha mindkét oldalról józan rugalmassággal közelítünk, az ellentétek ezeken a településeken is feloldhatók. A temészetvédelmi hivatal hatalmas munkával kétszázezer hektáron helyrajzi számonként gyűjtötte össze az adatokat, és mérte fel az összes cserelehetőséget, lefolytatta a szükséges tárgyalásokat. Az adathalmazt novemberben átadta a földművelésügyi tárcának, m indeddig válasz nélkül. Kedves Képviselőtársaim! Kapcsoljuk ki az indulatokat, és az eltérő értékrendszer szerint gondolkodó szakemberek keressék meg végre egymást! Meg kívánom még jegyezni, hogy mindössze 130150 ezer hektár, 3 usque 5 aranykorona hektáro nkénti értékű érintett területről van szó. Ha a helyi egyedi megoldásokat megtaláljuk, amire a természetvédelmi hivatal szerint van remény, egy olyan terület sorsáról döntünk, melynek termőföld tekintetében kicsiny az értéke, viszont mint Európaszerte szá mon tartott nemzeti kincsünk értéke pénzben kifejezhetetlen. Elismert dolog szerte a világon, hogy ellentétes érdekű lobbyk küzdenek egymással. Ez természetes. Én most nemzeti kincseinkért kívánok lobbyzni, melynek megvédését a velünk vitázók is - efelől n incs kétségem - kívánják. Csak a védelem biztosításának korszerű megítélésében van közöttünk különbség. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) :
