Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9414-es szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
1143 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megkérdez em, hogy a Kormány részéről kíváne valaki szólni. Úgy látom, nem, miután képviseletében az illetékes nincs jelen. A felszólalások következnek, tehát az általános vita. Elsőként megadom a szót dr. Kóródi Mária képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövet sége. Felszólaló: Dr. Kóródi Mária (SZDSZ) KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Adózási ügyben ritkán lehet jót mondani. Ez a törvényjavaslat, amihez én hozzá szeretnék szólni, a költségvetési bi zottság törvényjavaslata, ez mégiscsak azt teszi, hogy valami jót mond. Hiszen egyrészt adómentességet biztosít a várandósági pótlékra, és ennek biztosan nagyon örülnek a kismamák. Másrészről a munkanélküliséggel leginkább sújtott területek vállalkozóit mu nkahelyteremtő beruházásra ösztönzi. (19.00) Márpedig aligha van ma égetőbb társadalmi problémánk, mint a munkanélküliség. A munkanélküliség feszítő kínjait, tudjuk, nem lehet segélyezéssel megoldani; tudjuk, hogy ennek a problémának a megoldására sokféle, körültekintő és átgondolt intézkedésre, intézkedések egész rendszerére van szükség, mégpedig azért, hogy százezrek élete ne torkolljon az abszolút kilátástalanságba. Ezért a felelősen politizálók számára a munkanélküliség nem egyszerűen egy statisztikai a dat az elviselhetőség határain belül vagy kívül, hanem minden döntésüknél megfontolandó körülmény. Itt tulajdonképpen be is fejezhetném a hozzászólásomat. Hozzá kellene még tennem, hogy dicséretes: ez a törvényjavaslat éppen kormánypárti képviselők kezdemé nyezésére született meg, és éppen kormánypárti képviselők kezdeményezésére a költségvetési bizottság a Ház elé terjesztette. Befejezhetném, hogyha nem lenne az ügynek egy apró szépséghibája. Február elején képviselőtársam, Hatvani Zoltán interpellált az ak kori pénzügyminiszterhez, Kupa Mihályhoz. Kérdése az volt: miért kell a kisvállalkozóknak jövedelemadót fizetni azok után a támogatások után, amit az elmaradott térségek munkahelyteremtő beruházásai kapnak. A pénzügyminiszter elmagyarázta a tisztelt Háznak , hogy ez a támogatás valóban adóköteles bevételnek minősül, és ennek jól megragadható közgazdasági és jogi indokai vannak. Azt mondta, ha a kapott támogatás a céljának megfelelő módon kerül felhasználásra, akkor a bevétel jövedelemtartalma nulla lesz, teh át igazából nem is adóköteles ez a jövedelem. Azt is mondta: "Ha ez a jövedelem nem számítana adóköteles jövedelemnek vagy a bevételek közé, akkor kétszer kapná meg a kisvállalkozó: egyszer megkapna egy forintot a költségvetésből, és ha még az adóból is mé ltóztatna leíratni a képviselő úr, akkor két forintot kapna, tehát kétszer kapná a támogatást." Ez szó szerinti idézet a jegyzőkönyvből. Hatvani Zoltán szabaddemokrata képviselő akkor nem fogadta el a pénzügyminiszter válaszát - és éppen azokkal az indokok kal nem fogadta el, amikkel most a költségvetési bizottság benyújtotta ezt a törvénymódosító javaslatát. A Ház kormánypárti többsége azonban elfogadta: 116 igen szavazatuk éppen az akkori pénzügyminiszter érveit igazolta. Én már nem emlékszem, és nem nézte m utána, hogy Szabó Iván, jelenlegi pénzügyminiszter - az akkori ipari miniszter - jelen volte a szavazásnál, de ismerve a működést és a szavazási mechanizmust, azt biztosan állíthatom, hogyha jelen van, akkor ő is igennel voksolt volna, illetve hogyha je len volt, akkor biztos vagyok benne, hogy igennel is voksolt, és valószínűleg ugyanígy voksoltak a Munkaügyi Minisztérium képviselői is.
