Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9414-es szám) általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
1141 Először a bizottság többsége támogatni kívánta ezt a javaslato t. Később az alaposabb vizsgálat meggyőzte a képviselőtársainkat arról, hogy noha természetszerűleg a lóversenynek, mint oly sok más gazdasági és nem gazdasági ágazatnak hazánkban komoly problémái vannak, és speciel a lóversenyt illetően ezekkel a problémá kkal foglalkozni is kell, és a költségvetési bizottság foglalkozni is fog, de e problémák megoldására - és ez a bizottság eddig végső álláspontja - a személyijövedelemadókötelezettség eltörlése nem alkalmas a lóversenynyereségeknél. Tehát a bizottság nem foglalta bele a javaslatába, amit Szabó Lajos képviselőtársunk javasolt. Dr. Dávid Ibolya képviselőtársunk javasolta az elmaradott térségek fejlesztésére és a munkahelyteremtő beruházások támogatására vonatkozó, a mai személyijövedelemadótörvény szerint f ennálló adókötelezettség eltörlését. Ez a javaslat teljesen logikus, jogos, helyes, elvégre, ha az állam ilyen támogatásokat ad lényegében munkahelyteremtésre, akkor nem azért adja, hogy utána adót vegyen vissza belőle, bár éppen elvileg az is elképzelhető lenne, hogy többet ad és - azután visszavesz belőle adót. De ez túlságosan nyakatekert megoldás lenne, így természetszerűleg itt a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérdéses támogatásokat adómentesíteni kell, ehhez az adótörvényt módosíta ni kell. A bizottság még ki is tágította a támogatásoknak azt a körét, amelyeknél ez az adómentesítés szükséges. Tehát ennek megfelelő javaslatot foglal magában az általunk beterjesztett törvényjavaslatnak a 2. §a. (18.50) Dávid Ibolya képviselőnő elfogad ta a költségvetési bizottság álláspontját, a maga részéről a javaslatát visszavonta, tehát ezen a ponton az eredeti benyújtóval a költségvetési bizottságnak nincs vitája. Nem ez a helyzet a további javaslatunkat illetően. Ez a javaslat a törvényjavaslatunk 1. §a. Itt Grezsa Ferenc és képviselőtársai által benyújtott képviselői önálló indítványról van szó, amelyhez csatlakoztunk, és benyújtottuk ezt a javaslatot. A tisztelt képviselő kollegák itt kétféle, az új törvény által előírt juttatások adómentesítésé t javasolták. Az egyik a várandósági pótlék. A várandósági pótlék adómentesítése logikus javaslat, miután a jogszabály szerint a családi pótlék - amelyhez ez lényegében hasonló jellegű juttatás - adómentes, akkor természetesen logikus, hogy a várandósági p ótlék is adózási szempontból családi pótléknak minősüljön. Mi így fogalmazzuk meg ezt a javaslatunkat, ami természetszerűleg azt jelenti, hogy ez ugyanúgy adómentes, mint a családi pótlék. Képviselőtársaink ugyanakkor javasolták a szociális törvény bizonyo s juttatásainak adómentesítését is, ezt a költségvetési bizottság nem javasolja. Itt következő a helyzet, tisztelt képviselőtársaim. A szociális törvényben, amelyik egy új törvény, az ott meghatározott juttatások és ellátások nagy része a személyi jövedelm adótörvény mai hatályos szövege szerint is adómentes. Ugyanis ezek a juttatások vagy megfelelnek a személyijövedelemadótörvény 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett és a 3. § 24. pontjában meghatározott szociális segély feltételrendszerének, vagy a személyijövedelemadótörvény 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában említett, természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátásnak minősülnek. Így, tehát ezek alapján adómentes a létfenntartást veszélyeztető, rendkívüli élethelyzetben adható á tmeneti segély, illetve ugyanígy adómentes a temetési segély. Bizonyos félreértéseket eloszlatandó: a temetési segély nem azért adómentes, mert a szakszervezetektől kapott temetési segélyről kifejezett rendelkezés van, hogy adómentes. Az valóban ide nem al kalmazható, mert ezt nem a szakszervezet, hanem az önkormányzat adja, hanem azért adómentes, mert akkor adható, ha az elhunyt eltemettetőjének a temetés költsége a saját, illetve családja létfenntartását veszélyezteti, tehát megfelel annak a rászorultsági kritériumnak, amelynek megfelelő szociális juttatások adómentesek.
