Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról és a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk... - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
1139 GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Talán egyelőre, Eln ök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék néhány kérdésről beszélni, mert úgy tűnik, hogy mint mindig, amikor egy törvényjavaslat konkrét tartalmán túlterjeszkedünk, és annak környezetét kezdjük vizsgálni, akk or rengeteg dolog összekeveredik, és végül a törvény valódi tartalmáról kevesebbet vitatkozunk, vagy olyan módon próbálunk meg a törvény ellen érvelni, ami a törvényen kívüli szempontok alapján történik. Lakos László nagyon helyesen említette - és ezzel eg yet is értek , hogy az üzleti életben az állami tulajdonnál még mindig jobb az önkormányzati tulajdon. De folytassuk ezt a sort, és tegyük hozzá, hogy a legjobb tulajdon, ha üzleti kérdésekről van szó, a magántulajdon. Mert való igaz, hogy minden kormányz at esetében fennáll a gyanú arra, hogy az adott kormány egy bizonyos vagyontárgy működtetésénél nem üzleti érdekeket fog szem előtt tartani, hanem politikai érdekeket. Ugyanígy fennáll ez a veszély az önkormányzatoknál is, csak az önkormányzatok könnyebben ellenőrizhetők - főleg a föld esetében - lévén, hogy kisebb közösségekről van szó. De ha azt akarjuk, hogy valamely vagyontárgyat valóban gazdasági érdekek alapján működtessen majd a tulajdonosa, akkor arra kell törekednünk, hogy az magántulajdonba kerülj ön. Éppen ezért ez az egyik szempont amellett, hogy az állami tulajdonú földeket a kárpótlási árverésekbe bevonjuk. A másik szempont e határidő meghosszabbítása mellett, hogy abban az esetben, ha az állami tulajdonú földek vonatkozásában a kárpótlási árver ések határidejét most nem hosszabbítjuk meg, az azokkal a következménnyekkel járna, hogy azok a kárpótlásijegytulajdonosok, akik szövetkezeti és állami tulajdonú földekre licitálnak, most csak a szövetkezeti földekre licitálhatnának. Ez egyrészt rosszabb a szövetkezeteknek is, másrészt pedig rosszabb a kárpótlásra jogosultaknak is, mert kevesebb földhöz jutnak. Ez teljesen egyértelmű! Másrészt pedig olyan határidőt tettünk bele az átmeneti törvénybe, ami nem a valósághoz igazodott, hanem a Kárpótlási Hivat al akkori méreteihez, amelyet a Kárpótlási Hivatal látványosan nem tudott teljesíteni. A Kárpótlási Hivatal most azt ígéri, hogy ez év december 31ig befejezi az árverést, akkor legyen ez most a végső határidő. A másik kérdés a törvényjavaslat 2. §a. Ez a rról szól, hogy a törvényben jelöljük meg azt a végső határidőt, ameddig be kell fejezni a kárptólási árveréseket. Korábban ez kormányrendeletben volt leírva. Ez a kormányrendelet természetesen többször módosítható, sem a szövetkezetek, sem pedig a kárpótl ásra jogosultak számára nem jelentett egy olyan biztos pontot, amihez a saját gazdálkodásukat, üzleti stratégiájukat hozzámérhették volna. Amennyiben a törvényjavaslatba belekerül a december 31ei dátum, mint végső határidő, az egyrészt a szövetkezetek és a kárpótlásra jogosultak számára kiszámíthatóbbá teszi a kárpótlási folyamatot, másrészt pedig a szövetkezetek számára garanciát jelent a tekintetben, hogy jövő év január 1jétől már tiszta tulajdoni viszonyok között tudnak gazdálkodni. Ezért nagyon nagy t isztelettel és megbecsüléssel kérem képviselőtársaimat, hogy a bizottság javaslatát támogatni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik ismét Kőrösi Imre képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Kőrösi Im re (MDF) KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF) Nagyon figyeltem a vitára, ilyen szűk körben van rá lehetőség. Nagyon tisztelem Glattfelder Béla képviselőtársam véleményét, csak az érvelésének egy kicsit a torka véres. Tudniillik egyedül a legelő és a köztulajdon birtoka az egész európai jogfejlődésben - és nem szeretnék ebben a házban jogtörténészkedni - pontosan az állattartásra és hatványozottan Magyarországon így alakult ki. Tudniillik a marha egy fura jószág, azt nagyon nehéz elkülöníteni, hogy ne közös legelőkön pró bálja az élelmét megkeresni. Egyébként ez a jogfejlődésünk az évezreden keresztül végigvonult, és ha a
