Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról és a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk... - ZSIROS GÉZA, DR. a mezőgazdasági bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
1134 ZSIROS GÉZA, DR. a mezőgazdasági bizottság elnöke: Elnök Ú r! Képviselőtársaim! Ennek a bizottsági önálló indítványnak a lényege a következő. A kárpótlási földalapok kijelölése során figyelembe vettük egyrészt a termelőszövetkezetek tulajdonában lévő földalapokat, de figyelembe vettük azokat a földeket is, melyek ugyan a termelőszövetkezet használatában vannak, de állami tulajdonúak. Nos, ezekre a földekre a licitálási határidő e hó végével lejár. Ezt a határidőt szeretnénk meghosszabbítani ez év végéig, illetve azokban az esetekben, ahol a földalapkijelölésnél vi ta volt és még nem történt meg, vagy késve történt meg, ott még a december 31hez képest további négy hónapot kíván biztosítani a mezőgazdasági bizottság. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem, az önkormányzati bizottság kíváne előadót állítani. Nem. Az alkotmányügyi bizottság állíte előadót? Nem. Kérdezem, a Kormány jelen lévő képviselői közül valaki kíváne felszólalni. Nem. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatra figyelemmel általános és részletes vitát külön kell tartanunk. Most következik a törvényjavaslat általános vitája. Felszólalásra jelentkezett előzetesen Kőrösi Imre képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Kőrösi Imre (MDF) KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tiszt elt Képviselőtársaim! Az 1992. évi I. és II. törvény, amely a szövetkezeti törvényről és az úgynevezett átmeneti törvényről rendelkezett. Az előttem szóló Kis Zoltán képviselőtársam történetet mesélt az előző törvényjavaslatról; ez még annál is ziláltabb k örülmények között született meg. Én azt hittem egyébként, hogy a szövetkezeti átmeneti törvényt már nem lehet felülmúlni, illetve alulmúlni, mert ez a törvényjavaslat a beterjesztéskor végeredményben egy viszonylag jó törvény volt, aztán jött a képviselői ötletbörze, amely szinte végrehajthatatlan, és főleg szándékaiban nem végrehajtható törvény létrehozását eredményezte. Az 1992. évi II. törvény rögtön az általános rendelkezéseknél jelezte, hogy a törvényjavaslat végrehajtásának a határideje 1992. december 31. legyen, és erről a 25. § egy kis kibúvót hagyott, hogy azokban az esetekben, ahol állami tulajdon is árverezésre kerülhet, ez december 31e helyett március 31ével legyen befejezve. A mezőgazdasági bizottság önálló törvénymódosító javaslata ezt a törv ényi koherenciát zavarná meg, hangsúlyozom, szerintem teljesen feleslegesen, és még majdnem azt mondanám, hogy szinte érthetetlen módon. Egyébként mely földekről van itt szó? Hangsúlyozom, az átmeneti törvény rendelkezé seivel kapcsolatban már 1992. december 30án volt egy szerencsésen végződött parlamenti szavazás, amikor a Parlament határozatképtelenné vált, ugyanis a képviselőtársak vagy saját jószántukból, vagy egyéb okokból eltávoztak a Parlamentből. Ekkor az átmenet i törvény határidejét próbáltuk módosítani. Ami gondombajom van, az az, hogy az 1992. évi I. törvény, amely a szövetkezetekről rendelkezik, az egy kifejezetten jó törvény. Állandóan módosítani akarjuk az átmeneti törvény határidejét, szeretnénk felgyorsít ani a kiválásokat, szeretnénk a határidőket módosítani. A világon semmi szükség nincs rá. Időközben pedig eléggé - másképp nem tudom mondani - bugyuta törvényjavaslatokkal felülvizsgáltatni az 1992. évi II. törvény rendelkezéseit és annak végrehajtását. Te ljesen felesleges egyébként, s ebbe a témakörbe beleavatkozni pedig teljesen életidegen. Ha visszagondolunk rá, ha ez az önálló indítvány elfogadást nyer, még gorombábban bánik az úgynevezett közösségi földekkel, vagy az úgynevezett volt tanácsi, állami ta rtalék földterületekkel, mint azt az 1967. évi IV. törvény tette, amikor is az állami tartalék területeket - amelyeket a közbirtokosságok, legeltetési bizottságok s egyebek vitték be a szövetkezet közös használatába - vagy megváltották, vagy nem, de még a megváltási ár is mintegy egynyolcada, tehát tízszeres
