Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A nemzeti sportalapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
1119 Nem értünk egyet a törvénytervezet azon elképzeléséve l, hogy a Nemzeti Sport Tanácsban részt vevő különböző szervezetek nem maguk dönthetnék el, hogy ki kerül be közülük a Tanácsba. Ugyanis a törvénytervezet szerint a miniszternek csupán figyelembe kellene vennie a szervezetek személyi javaslatát, de joga le nne a javaslattól eltérő más személyt is megbízni az illető szervezetből. Arra, hogy mennyire csekély súlya lehet adott esetben annak, ha egy miniszternek egy testület személyi javaslatát nem kötelező elfogadnia, csupán figyelembe kell vennie, igen szemlél tető példáit láttuk a megyei bíróságok elnökeinek a kinevezésénél. Ezért mi feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a Nemzeti Sport Tanács tagjai saját jogon a küldő szervezet delegáltjaiként kerüljenek be a Tanácsba. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy az al apból nyújtott támogatásoknál a Nemzeti Sport Tanácsnak ne csak javaslattevő, hanem döntési jogköre is legyen. Az államháztartásról szóló törvény 57. §a szerint a Kormány az állami pénzalapok bevételének és kiadásának tervezett összegét és rendeltetését a z éves költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg köteles jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszteni. A sport társadalmi érdekképviseletének a döntésekbe való kellő mértékű bevonása érdekében feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a miniszter a javasla t beterjesztése előtt köteles legyen kikérni a Tanács véleményét. Az előttünk fekvő törvényjavaslatból teljes mértékben kimaradt az alap működésének nyilvánosságáról való rendelkezés. Ennek az elemnek rendszerbe építése nélkül azonban illuzórikussá válik a z alap működésének társadalmasítása. Ezért azt javasoljuk, hogy a Tanács határozza meg és hozza nyilvánosságra a normatív támogatás és a pályázati támogatás alapelveit és gondoskodjon az alap működésének, a támogatásról szóló döntéseknek a nyilvánosságra h ozataláról. Ami az alapból juttatott támogatás módját illeti, mi feltétlenül a személyi kapcsolatoktól, egyéb megfontolásoktól függő döntési mechanizmusok helyett a nyilvánosság által jól ellenőrizhető, normatív rendszerű támogatást tartjuk igazságosabbnak , s ezért elsődlegesnek a pályázati rendszerűvel szemben. A pályázati rendszer ugyanis egyrészt lehetőséget ad esetleges méltánytalan megkülönböztetésekre - amire már korábban utaltam a Szerencsejáték Tanács emlegetésénél , másrészt a pályázatok összehaso nlítása igen nehéz, legtöbbször szubjektív. Ezért a sport érdekeit jobban szolgálja a normatívák alapján nyújtott támogatás. Ilyen normatíva lehet például sportegyesületek esetében az igazolt sportolók száma, a rendszeresen foglalkoztatott utánpótláskorúak száma, országos, nemzetközi eredmények stb. Nem tartjuk indokoltnak és elfogadhatónak a törvénytervezet azon elképzelését, miszerint a Tanács a jelen törvényben meghatározott feladatán kívül a testnevelés és a sport saját kezdeményezéséből vagy felkérésre bármely ügyet napirendjére tűzhet, megvizsgálhat, és a miniszter számára állásfoglalást alakíthat ki. Ugyancsak indokolatlan a törvénytervezet azon pontja is, mely szerint a testnevelés és a sport átfogó kérdéseiben az érdekelt állami szerveknek kötelező lenne kikérni a Tanács véleményét. Ezek a feladatok, jogosítványok teljesen ellentétesek, összeegyeztethetetlenek lennének az alap eredeti rendeltetésével. Egy felkérés alapján működő társadalmi szervezetet így működtetni nem lehet. Az 1921ben készült els ő és egyben utolsó sporttörvényben ugyan szerepel egy hasonló jogosítványokkal rendelkező Országos Testnevelési Tanács, de akkor még nem létezett a jelenlegi OTSH, tehát az ehelyett működött. Ezért mi a törvénytervezet 3. §a 7. és 8. pontjának elhagyását javasoljuk. Összefoglalva mondanivalómat: a szocialista frakciónak az a véleménye, hogy az egész magyar sport, de különösen a versenysport jelenlegi rendkívül aggasztó helyzetében feltétlenül szükség van a sport egész finanszírozási rendszerének sürgős meg újítására. Ez azért is sürgető feladat, mert a sportegyesületek, s különösen az anyagi támogatás nélkül maradt kis egyesületek életben maradása a tét.
