Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 17. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
1080 Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr - és elnézést kérek a Háztól, hogy újra szólok, de egy egész más ügyben. Szeretném én is azzal kezdeni - ami kapcsolódik Czoma képviselő úr felszólalásához , hogy a törvénytervezetet éretlennek tartom. Nem csupán abból a szempontból, a mit már sokan elleneztek, hogy az adatvédelmi rendszerrel milyen kapcsolata van, én ugyanis itt reciprok problémákat látok: szerintem az adatvédelmi törvény megfogalmazásánál sem ügyeltünk eléggé arra, hogy a statisztikai szolgálatnak milyen technikai szük ségletei vannak. Mindkettőben van tehát módosítani való. Egy egész más szempontot vetnék föl. Fekete Gyula úr hosszú történeti bevezetőjét szeretném kicsit tovább folytatni. Magyarországon az 1960as, majd az 1980as években is volt a statisztikusi szakmán ak egy megújulási időszaka - ezt Fekete úr nagyon jól tudja, hiszen a második hullámában maga is tevékeny részes volt. Az első időszakban, tehát a 60as években a szakmai megújulási mozgalom végül is azért nem hozott kellő eredményeket, mert a 70es évekbe n egy primitív szervezetfejlesztés, egy tayloriánus belső kontrollrendszer irányába mozdult el a hivatal, valamint azért, mert a személyi és a személyi lojalitási szempontok túlhaladták, fölébe nőttek a szakmai és a közszolgálati szempontoknak - és a hivat al elposványosodott. A 80as években egy ebből kimenő mozgalom indult, nagyjából az én nemzedékembeli statisztikusokkal, akik próbálták ezt továbbvinni. Ennek köszönhetően a 60as években elkezdett új folyamatok a 80as évek statisztikai szolgáltatásaiba b eépültek, rengeteg újulás történt, akár a létminimumszámítást nézzük, akár a társadalomstatisztika megújulását nézzük, akár a gazdaságstatisztika új módszereinek kialakulását, akár a munkaügyi statisztikának a 80as évek végén történt nagymértékű gazdagod ását. Mindez együtt járt egy társadalmiszakmai mozgalommal. A '90es évekre azonban ez a társadalmiszakmai mozgalom leült, a statisztika megint visszaszorult oda, hogy az államigazgatás - elsősorban a Minisztertanács, illetve a Kormány által felügyelt ál lamigazgatási szervezetek - belső szolgáltató rendszere legyen. Ennek megfelelően megint jöttek a lojalitási szempontok, megint leállt a szakmai nyilvánosság - ezért hiányzott az a társadalmi közeg, amelyik ezt a törvényt valóban elő tudta volna készíteni. Mi az, amivel itt szembe kell nézni? Az egyik dolog az, hogy maga a szakma fejlődik szerte a világon, idehaza is hasonlóképpen: más módszerekkel kell csinálni a felvételeket, más célok szem előtt tartásával kell az értékeléseket elvégezni. A másik dolog a z, hogy a statisztikai szolgálat kormányszolgáltatásból egyre inkább társadalmi szolgáltatássá válik. Ez részben összefügg a rendszerváltással, részben összefügg azzal, hogy igazodnunk kell az új társadalom felépítésében a világban szokásoshoz. A világban szokásos azonban nem az, hogy a Kormány által felügyelt közigazgatási szervezetek végzik a statisztikai munka zömét, hanem attól nagyon elváló testületek - nagyon jól tudjuk, hogy adóhivatal, társadalombiztosítás, szakszervezetek, kamarák, illetve olyan eg yesületek, amelyeknek közjogi felhatalmazásaik vannak, vagy köztestületek végzik magát az adatgyűjtést; különböző egyetemi intézetek, tudományos egyesületek végzik a feldolgozást. (A jegyzői székben Boros Lászlót Glattfelder Béla váltja fel.) (11.40) Tehát maga a statisztika önállósul a mindenkori kormánytól, s egy sokkal szélesebb rendszerben működik. Ennek a törvénynek azonban az alapvető szemlélete ugyanaz, ami a hetvenes években volt: a statisztika dolga az, hogy ellássa a kormányhivatalokat információv al, és koordinálja a kormányhivatalok adatgyűjtését, mintegy egy belső zárt rendszer képe van mögötte.
