Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 17. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1081 Nyugodtan mondhatom, de hát a törvényben vannak olyan pontok, amelyek magukban hordják a nyitás lehetőségét. Igaz, de nincs végiggondolva, hogy hogyan tö rténjen ez a nyitás, minden a levegőben marad. Leginkább mutatja ezt a Statisztikai Tanács intézményének a lebegése a törvény mellett. Miközben egy igazán kifejlett közszolgálati rendszerben a Statisztikai Tanács lenne hivatott arra, hogy mintegy fő gazdáj a legyen az országban folyó különböző fajta adatgyűjtéseknek, értelmezéseknek, feldolgozásoknak, ez itt nem egyéb, mint egy miniszteri tanácsadó testület. Nem akarom az időt tovább húzni, érzem, hogy mindenki fáradt és nem érzi igazán, hogy mi itt a lényeg - visszatérek az eredetire. Addig, amíg a magyar közszolgálati rendszerről, a közszolgálatok nyilvánosságáról, a különböző fajta, nem állami és nem önkormányzati egyesületek részvételéről a közszolgálatokban általában nem gondolkozunk, addig a statisztiká ról sem tudunk igazán értékes törvényt csinálni. Ennek ellenére kérem, hogy az általános vitát még ne zárják le, mert nyilván javítgatásokkal képviselőtársaim továbbra is próbálkoznak, de én sem hiszem, hogy ettől még egy igazán jó törvényünk lehetne. (Tap s a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Lotz Károly képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Lotz Károly (SZDSZ) LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! É n is csatlakozni szeretnék bizonyos szempontból Czoma László és Juhász Pál képviselőtársakhoz. Így nyilvánvaló, hogy itt a rendszerváltás utáni új politikai, gazdasági helyzetben az információgyűjtésnek egyre nagyobb a jelentősége, ugyanakkor egyre nagyobb problémákat is okoz. Tulajdonképpen két pólus áll szemben egymással. Egyszer, az új helyzet következtében egy jelenleginél sokkal jobb, megbízhatóbb statisztikai adatszolgáltatásra lenne szükség - gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a magánvállalkozások ra, a privatizációra. Ma, jelen pillanatban legalább háromféle hivatalos vagy félhivatalos szám van - én legalább hármat olvastam , hogy a magyar gazdaságnak eddig mekkora része lett privatizálva különböző számítások szerint. Itt igen nagy, többszáz száza lékos eltérések vannak. Tehát magyarul, ma nagy bizonytalanság uralkodik a statisztikai adatszolgáltatásban, és bizony ezért nagyon gyakran a KSHt okolják, holott valóban nem teljes mértékben a Statisztikai Hivatal a hibás, hanem maga a helyzet olyan, ami lyen jelen pillanatban. Tehát amíg az igény egyre nagyobb a jó szolgáltatásra, ugyanakkor egyre nehezebb helyzetbe jut, egyrészt a magánszférákban tevékenykedő adatszolgáltatók következtében, hiszen - nagyon helyesen - egyre nagyobb hányad kerül oda, másré szt a lakossági adatgyűjtések is egyre nehézkesebbé váltak, mivel még mindig bizonytalanság uralkodik a tekintetben, hogy milyen, például személyes adatot lehet kérni, illetve az adatkérésnek melyek a feltételei. A Központi Statisztikai Hivatal szerepe 194 8 után, főleg az ötvenes és hatvanas években látszólag felértékelődött, mivel az akkori vezetés óriási információközpontot hozott létre, melynek fő feladatává tette az úgynevezett tervhivatali kívánalmak teljesítését. A hetvenes évektől kezdve a statisztik ai információrendszer egyre inkább több pólusúvá vált, és ehhez a '73. évi statisztikai törvény is hozzájárult. A statisztikai adatgyűjtést az is nehezítette, hogy a KSH a nyolcvanas évtizedben anyagi szempontból fokozatosan nehezebb helyzetbe került, info rmációrendszere egyre kevésbé tudta követni a gazdaságban és a társadalomban végbemenő változásokat, és az elemző statisztikai kar személyi összetétele is erősen meggyengült. Az új statisztikai törvénynek tehát lényegesen világosabb jogi viszonyokat kellen e teremtenie, főleg a tekintetben, hogy milyen tevékenység tartozik az állami feladatok közé, és ezen belül helyes
