Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - A testnevelés és sport megújításának koncepciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalásának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1042 ELNÖK (Sz abad György) : Köszönöm. Szólásra következik Körösfői László a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében. (18.40) Felszólaló: Dr. Körösfői László az MSZPképviselőcsoport nevében KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezé rszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat közel hároméves múltra tekinthet vissza. A rendszerváltást követően a testnevelés és sport támogatási rendszere összeomlott, súlyos válságot idé zve elő a testnevelési és sporttevékenységeket folytató közösségek életében. Ezt látva az Országgyűlés sportalbizottsága kezdeményezésére már 1990 nyarán elkészült egy javaslat a Parlament számára, mely javaslat a magyar sport működőképességének és anyagi alapjainak a megteremtéséhez szükséges azonnali és hosszabb távon ható döntések meghozatalát kívánta elérni. E javaslat megállapította, hogy a sport pénzügyi állapota rendkívül súlyos, a sportegyesületek az összeomlás szélére jutottak, ezért feltétlenül s zükséges, hogy a további időszakban megszülető törvényekben a sportot segítő döntések szülessenek. A javaslat sajnos nem kerülhetett az Országgyűlés elé azon indoklással, hogy a benne megfogalmazottak úgy együtt nem kezelhetők, azokat a különböző törvények meghozatalánál különkülön kell érvényesíteni. Idézzük fel, melyek voltak azok a legfontosabb javaslatok, amelyek a három évvel ezelőtti tervezetben szerepeltek. A sportszerek mellett a sportfelszerelések forgalmi adója is nulla kulcsos legyen. Vissza kel l állítani a forgalmiadótörvényben a sportnak az egészségügyi, a kulturális, oktatási és szociális létesítményekkel azonos elbírálását. A személyi jövedelmek tekintetében vissza kell állítani a versenysporttevékenységnek a tudományos és kulturális, alkot ó tevékenységgel azonos elbírálását. Az állampolgárok sportcélú felajánlásai, támogatásai meghatározott mértékig leírhatók legyenek a személyi jövedelemadóalapból. A csőd, illetve privatizációs eljárás alá kerülő vállalatok sportlétesítményeire vonatkozó állami döntéshozatalnál az OTSHnak ne csak véleményezési, hanem egyetértési joga is legyen. A sportfogadásból származó nyereség a sport központi pénzalapjába kerüljön. S végül: az iskolai testnevelés hiányzó létesítményeinek pótlását haladéktalanul meg k ell kezdeni. Ha végigtekintünk ezeken a javaslatokon, azonnal látjuk, hogy a legutolsó kivételével a többi azóta sem valósult meg. Kétségtelenül elismerésre méltó az a tornateremépítési program, amelynek keretében 1996ig az önkormányzatoknak nyújtott áll ami támogatással több mint 600 új tornaterem gazdagítja a tanintézményeket. Ugyanakkor az a tény, hogy a felsorolt összes többi javaslat a sportért tenni akaró képviselők minden próbálkozása ellenére sem került beépítésre az azóta meghozott törvényeknél, r endkívül elgondolkodtató. Sőt, azóta még más olyan döntések is születtek, amelyekből kitűnt, hogy a kormányzati politika nem igazán sportbarát, de főleg nem versenysportbarát. Ilyen kormányzati intézkedés volt például az a kormányrendelet, mely a sportolók at és a természetjárókat megfosztotta a korábbi 50%os vasúti kedvezménytől. De kudarcot vallottak az 1992es, majd 1993as költségvetési törvénynél is azok a képviselői indítványok, melyek azt javasolták, hogy a sport az adótörvényekben legalább a kultúrá val azonos elbírálást élvezhessen. Nem járt eddig még sok sikerrel az a képviselői önálló indítvány sem, melyet még az elmúlt évben Jánosi György képviselőtársammal tettünk. Ebben a sportegyesületek felgyülemlett közteher- és közművi hátralékainak a kezelé si módjára, valamint a nem önkormányzati tulajdonban lévő
