Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - A testnevelés és sport megújításának koncepciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalásának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1043 sportlétesítmények sport céljára történő biztosítására tettünk javaslatot. E javaslatok megtárgyalását azóta sem tűzte napirendjére az Országgyűlés. Az egyesületeket terhelő adóhátralékok kifizetésé re ugyan bizonyos feltételekkel 1994. december 31ig haladékot kaptak az egyesületek, de ez a döntés csak elodázza a probléma megoldását, és sem a társadalombiztosítási tartozásokkal, sem a sportlétesítmények sorsával nem foglalkozik. Mindezeket azért kívá ntam elmondani, mert az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot mindezen előzmények, tények figyelembevételével kell vizsgálnunk. A határozati javaslat célja - mint az az indoklásban olvasható - a sportot érintő kérdésekben közös elvi alap s néh ány alapvető, főleg pénzügyi kérdést illetően konkrét állásfoglalás elfogadása. Amint az az oktatási és sportbizottság ülésén elhangzott, e határozati javaslattal gondolatébresztés a cél, egy sportbarát környezet kialakítása úgy, hogy egyben egy majdani sp orttörvény alapjait is képezze. E megállapítással és törekvéssel tulajdonképpen egyet is lehet érteni. A kérdés csak az, hogy a sport, a versenysport, az egyesületek jelenlegi helyzetében elegendőe egy ilyen határozat, mely minden jószándéka ellenére sem kötelez senkit semmire. Ilyen határozati javaslatok szép számmal születtek a múltban is, rendkívül alacsony hatásfokkal. Nézzük először a határozati javaslat legjelentősebb pozitívumait. A határozat nagyon helyesen leszö gezi, hogy a testnevelés és a sport olyan nemzeti ügy, mely az ifjúság erkölcsi és fizikai nevelésében betöltött szerepét tekintve a szellemi neveléssel egyenrangú. Egyet kell érteni azzal a törekvéssel is, hogy tisztázni kívánja az állami feladatvállalást , és megfogalmazza, hogy a költségvetésen belül miről kellene gondoskodni. Helyes annak a megállapítása is, hogy a sport részterületei az óvodai testneveléstől a hivatásos sportig egymással kölcsönhatásban álló egészet képeznek, ezért egyik terület fejlesz tése sem indokolt a másik rovására. Talán a legfontosabb pontja a határozati javaslatnak az, mely a testnevelés és sport finanszírozásának továbbfejlesztése érdekében egy közalapítvány, a Nemzeti Sportalapítvány létrehozásának a feltételeiről szól, meghatá rozva a sportalapítvány forrásait is. Itt meg kell jegyeznem, hogy mi a nemzeti sportalapítványból elsősorban a normatív rendszerű támogatás nyújtását javasoljuk, mert ez biztosítja a személyi kapcsolatoktól, esetleg politikai megfontolásoktól függő döntés ek helyett a nyilvánosság által jól ellenőrizhető támogatást. Erre vonatkozóan módosító indítványt is nyújtottunk be. Melyek a határozati javaslat hiányosságai? Először is: a koncepció nem a fontosságának megfelelő súllyal foglalkozik a versenysporttal, a sportegyesületekkel és különösen az egyesületek utánpótlásnevelésével. Pedig az ifjúság testedzésében, sportolásában a sportegyesületeknek kiemelkedő és mással nem helyettesíthető szerepük van. Az élsport, mely azon kevés nemzeti eredményeink közé tartozi k, mely a világ élvonalában van, egyértelműen az utánpótlás nevelésére épül. A Nemzeti Sportalapítvány létrehozásának a szándékát kivéve hiányoznak a koncepcióból azok a javaslatok, amelyek megvalósítása rövid távon segítené a sportegyesületeket, és megmen tené őket a feloszlatástól vagy szakosztályaik kényszerű megszüntetésétől. Ilyen segítség lenne a sportegyesületek számára, ha nemcsak a diák- és szabadidősport, hanem legalább a nem profitorientált versenysport támogatására történő befizetés is adókedvezm ényben részesülne. Sajnos, ilyen szándékról nincs szó a koncepcióban, és az erre irányuló módosító indítványunk sem nyerte el az oktatási és sportbizottság támogatását pedig biztosítani kellene, hogy a sport legalább a kultúrával azonos kedvezményeket élve zzen. Ha a sport társadalmasításával egyetemben várjuk a gazdasági szféra fokozódó, sőt meghatározó támogatását, akkor azt érdemi ösztönzéssel kell értelemszerűvé és indokolttá tenni. Különösen tenni kell ezt akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy míg a nyugati államoknál, ahol pedig már létezik a bőkezű szponzorálásra alkalmas vállalkozói szféra, mégis az évi költségvetés 35%a
