Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
92 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kulin Sándor a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Kulin Sándor (MDF) KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtár sak! Nézzék el nekem, hogy tanult szakmámtól és szakterületemtől távol eső kérdéshez rövidebben hozzászóljak, de erre bíztat egyrészt az, hogy mezőgazdasági területet képviselek, másrészt pedig a vitában elhangzott egykét hozzászólás. Vastagh Pál képvisel őtársunk felhívta a figyelmünket arra, hogy mérjünk azonos mércével, és párhuzamba állította a tegnapi vitát – a médiavitát – , valamint ennek a törvénytervezetnek a törekvéseit. Kétségtelen, hogy jogegyenlőség van, kétségtelen, hogy törvény előtti egyenlős ég van, de azért engedtessék meg, hogy mégse lehessen teljesen azonos mércével mérni a tekintetben, hogy kitől, mi várható el. Az államelnöktől más jogismeret várható el, mint János bácsitól, tízezernyi és sok tízezernyi vagy százezernyi János bácsitól és Feri bácsitól, akik nem ismerik olyan mértékben és olyan mélységben a törvényeket és a lehetőségeiket, ráadásul az egyiknek vannak jogtanácsosai, a másiknak pedig nincsenek jogtanácsosai. És elhangzott itt az a törekvés is a törvényjavaslat kapcsán, hogy a jogászok vagy a hivatal képviselői jelen lehessenek a közgyűléseken, illetve a szövetkezeti gyűléseken, és ez ellen igen indulatos és látványos ellenérzéseket fogalmaztak meg itt többen is, így például Glattfelder Béla képviselőtársunk is, aki attól félt, hogy ott az illető esetleg nemcsak jogtanácsokat fog adni és jogismereteket és törvényismereteket, hanem esetleg tendenciózus beállításokat fog adni. (17.40) Ha van valami, amit igen egységesen követel a vidék lakossága és az érintett réteg – leszámítva e gykét szövetkezeti elnököt – akkor az az, hogy lehessenek jelen és legyen jelen (Dr. Kiss Zoltán: Most is jelen lehetnek.) …, de szólhassanak és adhassanak tanácsot is. (Élénkség, zaj.) ELNÖK (Szabad György) : Kulin Sándort illeti a szó. KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Az jutott ezzel kapcsolatban az eszembe, hogy annak idején, amikor az első kárpótlási törvényt, majd pedig ezt az átalakulási törvényt hoztuk, akkor folyosói beszélgetésben képviselőházunk egyik illusztris tagja – akit nem akarok megnevezni, nem azé rt, mert ellenzéki volt, de itt most nem reklámot akarok csinálni – azt mondta, ő attól fél, hogy ezzel a törvénnyel még komoly gondok lesznek és sok baj lesz, de nincs semmi baj – mondta a maga ironikus módján – , mert a jogászság és az ügyvédség, mint húz óágazat, majd kihúzza az országot a bajból. Ezzel kapcsolatban szeretném azt mondani: ne adjuk meg ezt az esélyt, eltekintve attól, hogy erre igazán tényleg fizikai lehetőség sincs, hanem hogyha egyszerű módon segíthetünk, és egy csomó bírósági és egy csom ó jogi utat ki tudunk küszöbölni azzal, hogy biztosítunk részvételi lehetőséget a jogsértő embereknek a közgyűléseken, akkor ezt adjuk meg. Itt elverhetik most egymáson a port, hogy ki a hibás azért, hogy ez a törvény annak idején nem olyanra sikerült, min t amit elvártunk tőle és a gyakorlatban, a kivitelezésben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország lakossága nem ezt kéri tőlünk számon, és mégis abból abból induljunk ki, hogy mi volt a törvényhozói szándék, és ezt f elismerve próbáljuk meg közösen helyrehozni még azt, amit ezzel kapcsolatban lehet. Ezért nemigen tudom elfogadni azokat az aggályokat sem, hogy ez most a jogbiztonságot sérti, ha egy határidőt módosítunk. Az egyik fél az nagyon ismerte a lehetőségeket, a másik fél egyáltalán nem ismerte a lehetőségeket – ez egy kicsit olyan, mint az ipiapacs játék, aki hamarabb odaér, lecsapja, a többi az pedig arról kódul. Nem, kérem szépen, a törvényhozói szándék az, hogy adjuk meg az egyenlő esélyeket és a lehetőséget mindenkinek. Ezért én arra kérem, hogy ne ilyen címkéző egyoldalúsággal közelítsük
