Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP) - ELNÖK (Szabad György): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
90 akarja tüntetni, nem még a valóságból, akkor igen. Ezen az oldalon nem egészen ez a helyzet. Ezért nem tudunk az ilyen dolgokkal azonosulni. Azt mondja Zsiros Géza barátunk, hogy nem szeretnek az emberek bíróságra járni, kiteszik magukat a nagy procedúrának, ezért jó ez a megoldás, hogy a földművelésügyi hivatalok vizsgálódjanak. Megbocsátható, mert Zsiros Géza nem jogi doktor. Agrárdoktor, úgyhogy nem veszem annyira a lelkemre. De egy jogásztól már csúnyábban áll, amikor azt mondja, hogy a Cégbíróság jeles. (Dr. Zsiros Géza belép az ülésterembe.) Jaj, de jó, hogy visszajöttél. Köszönöm szépen. A cégbírósági eljárás nem azt jelenti, hogy a felperes és alperes egymással pereskedik és majd a szerencsétlen bejelentő, a Cégbíróság előtt próbál ja az igazát védeni. (17.30) Nem erről van szó. Itt nincs peres eljárás. Itt arról van szó, mint a földművelésügyi hivataloknál lenne esetleg: van egy bejelentés, és az alapján a Cégbíróság eljár, és megvizsgálja a dolgokat, slusszpassz. És a Cégbíróság s aját hatáskörében megteszi az intézkedéseket a törvény adta kereteken belül. De ehhez már a bejelentőnek semmi köze nincs. A bejelentőnek nem kell ott lenni, nem kell tárgyalásokra járnia, és nem kell különböző beadványokat szerkeszteni, és ne adj' úristen , bizonyítékokat kreálni. Azt majd a bíróság lenne köteles és hivatott elbírálni. Tehát alapvetően félreértjük a dolgot, amikor ezt, mint indokot hozzuk föl azzal szemben, hogy: hú de csodálatos dolog lesz, ha most egyszerűen egy olyan hivatal vesz át igaz ságszolgáltatási feladatköröket, amely sem most, sem pedig a jövőben – legalábbis remélem – nem lesz ilyen jogkörrel alkotmányjogilag felruházható, mert akkor az államhatalmi ágak szétválasztásáról – mint ahogy erre Vastagh Pál is utalt – megfeledkezhetünk , és a jövőre nézve azt mondjuk, hogy egy struktúra van, abban egy király – és aztán futás, mindenki lefelé! Lehet ott jó gazdaságot csinálni, Chilében is tudtak, csak nem tudom, hogy menynyire érné meg, és azt sem tudom, hogy erre vane fölhatalmazásunk. Vigyázni kell ezzel, kiváltképp akkor, amikor ugyancsak kedden délelőtt hangzik el, hogy a forradalomnak forradalmi intézményekre van szüksége, és a forradalmi intézményeket nekünk kell megteremteni. Gyerünk, csináljuk meg, de ne így! (Juhász Pál közbeszól ása: Éljenek a kommunisták!) Igen, erre utaltam; akkor azt mondtam, hogy ez egy kommunista forradalomban, egy proletárdiktatúrában természetesen elfogadható, de nekünk ez nem volt szájunk ízére való, és önöknek sem, ezért óvakodnék az ilyen jellegű törvény kezési szisztémától. Azt mondja Zsiros Géza – nagyon helyesen – , hogy fizikai képtelenség ellátni a beadványok kivizsgálását cégbírósági szinten. Teljesen igaza van, mert két cégbíró van az én megyémben és gondolom a többi megyében sem szaladgálnak nyolcas ávaltizesével. És hogy fölismerhettük volna korábban is, és be kellett volna ezt a törvénybe tenni. Igen, be, akkor, amikor hoztuk azokat a törvényeket, amelyek a bíróság fölülvizsgálati hatáskörét kiszélesítették. Hogy a bíróságokról is gondoskodjunk! Me rt nagyon helyes volt az a törekvés – és csak ezt szabad nekünk a jövőre nézve is folytatnunk – , hogy az ilyen jellegű igazságszolgáltatási felülvizsgálati eljárásokra kizárólag a magyar bíróságokon keresztül kerülhet sor. Ilyen a közigazgatásban már beköv etkezett, ilyen a csődeljárásoknál, fölszámolási eljárásoknál bekövetkezett. Ilyen a cégek közötti elszámolásban, megyei bírósági szinten, gazdasági kollégiumnál bekövetkezett. A felügyeletnél a cégbíróságokon keresztül bekövetkezett. Nagyon helyes! De lép ést tartotte ezzel ezeknek a szervezeteknek a fölépítettsége, az ellátottsága? Nem tartott lépést. Tegnapelőtt este ezt is elmondtam – voltunk vagy tizenöten, családias hangulatban. Nagyon sajnálom, hogy most azok nincsenek itt, akik akkor itt voltak. Ami kor arról volt szó, hogy egy évvel ezelőtt az igazságügyminiszter úr felé már voltam bátor egy interpellációt benyújtani, hogy ezek a bíróságok a jelenlegi állapotukban elbírjáke majd ezeket a plusz terheket, nem kellenee ezeknek segítséget nyújtani? Ak kor azt mondta az igazságügyminiszter úr, hogy: nem tudunk ebben lépni, nincs több pénz, nincs több hely; ez van, így kell nekik dolgozni. Én nem vettem tudomásul a választ. A Ház onnansó része tudomásul vette, most meg visszaköszön a dolog, hogy húha, pr obléma
