Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 26. kedd, a téli, rendkívüli ülésszak 8. napja - Az országos betétbiztosítási alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
736 Nehezményezem viszont a pénzintézetek csatlakozásáról szóló részek – véleményem szerint – pontatlan megfogalmazását. Ezek szerint ugyanis az alaphoz csa tlakozni kívánó pénzintézetek, amelyek már rendelkeznek betétgyűjtési jogosultsággal, a csatlakozási kérelem elfogadását követő 30 napon belül, a jegyzett tőkéjüknek fél %ával megegyező összeget kötelesek az alapba befizetni – mondja ki a 22. §. Az átmene ti rendelkezések között viszont azt olvashatjuk, hogy a törvény hatálybalépésével a betétgyűjtésre már jogosultságot kapott pénzintézet automatikusan, csatlakozási kérelem nélkül tagintézetnek minősül, tehát nem kell befizetnie a jegyzett tőkéjének fél %á t. Továbbá van még egy bizonytalansági tényező, hogy tudniillik az alap csak megemlített létrehozási és szervezési költségére nem kapunk pontos adatokat, noha véleményem szerint az Országgyűlést, képviselőtársaimat megilletné ezen információ ismeretének jo ga. Mindez nem befolyásolja lényegesen a törvényjavaslat hatékonyságát és célszerűségét. A Független Kisgazdapárt frakciója jó néven veszi ezt az európai szintű törvényjavaslatot, és éppen ezért a képviselőtársaknak megfontolásra és elfogadásra javasolom. Köszönöm szíves türelmüket, és kérjük az elfogadását! (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Katona Béla képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnö k Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvénynek a tárgyalása nemcsak azért fontos, mert a pénzintézeti törvény előírta egy ilyen törvény megalkotását, hanem azért, mert valóban előrelépést jelent a pénzügyi szabályzatok területén. Valóban, ez a törvény jól szolgálj a a betétesek érdekeit, és egyben alkalmas arra, hogy az egész bankrendszer iránti bizalmat – főleg az elmúlt néhány hónap kedvezőtlen tapasztalatai alapján – egy kicsit erősítse, és erre a fejlődő magyar bankrendszernek, azt hiszem, hogy nagy szüksége van . Logikus is ez a lépés, hiszen ahogy a korábbi egyszintű bankrendszernek egy következménye volt az állami garanciavállalás, így ennek a most már egyre jobban alakuló többszintű bankrendszernek egy szinte kötelező mellékterméke a pénzintézetek közössége ál tal létrehozott, kötelező betétbiztosítási alap. Úgy gondolom, hogy egyet kell értsek az előterjesztő miniszter úrral abban, hogy a javaslat szakmailag átgondolt, és jól igazodik a nemzetközi követelményekhez is. Van azonban két témakör, amelyet véleményün k szerint nem sikerült kellőképpen kidolgozni a törvényjavaslatban, és ezek az el nem dolgozott szálak zavarokat okoznak a beterjesztésben. Az első ilyen kérdés az volt, hogy tulajdonképpen ez az alap a tagintézetek szervezete, vagy pedig egy nagyhatalmú á llami intézmény? Ez a kettősség tulajdonképpen már a pénzintézeti törvény megalkotása során is megjelent, hiszen annak a 30. §a (1) bekezdése azt mondta, hogy a betétek gyűjtésére jogosult pénzintézetek kötelesek létrehozni ezt az alapot. A következő beke zdés pedig azt mondta, hogy a Kormány köteles törvényjavaslatot terjeszteni – a megadott határidőre – az Országgyűlés elé. (15.00) Ezért a törvény kidolgozóinak el kell dönteni a dilemmát, hogy melyiket tekintik fontosnak. Azt, hogy a pénzintézetek mint a pénzt fizetők szólhassanak bele az alap ügyeibe, vagy hogy az állam vagy a Kormány. Nem mondja ki a beterjesztés, de végigvonul a törvényen, hogy a beterjesztők a második megoldást választották. A második megoldást választották, és ez zavarokat okoz, hisze n ennek eredménye az, hogy az igazgatótanács összetétele úgy alakul, hogy a kormányszervezetek képviselői vannak többségben; a működését pedig úgy alakították a törvény beterjesztői, hogy a
