Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 26. kedd, a téli, rendkívüli ülésszak 8. napja - Az országos betétbiztosítási alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
737 három kormányszerv képviselője a tagintézetek által delegáltak kiz árásával gyakorlatilag minden kérdést eldönthet. Látszik ez abból is, hogy az alap számára nem írták elő azt, hogy beszámolni köteles éves tevékenységéről azoknak a pénzintézeteknek, amelyek tulajdonképpen a pénzt összeadják, csak azt írták elő, hogy az al ap köteles beszámolni az Országgyűlésnek. Látszik ez abból is, hogy a tagintézetek díjtartozását megpróbálja a köztartozások közé besorolni, ami semmiképpen nem helyes ennek a törvénynek a kapcsán. Igaz ugyan, hogy sok embert érint a betétbiztosítási alap, de ez nem ok arra, hogy az egyes tagintézetek díjhátralékát köztartozásnak tekintsük. És ugyanígy nem látunk semmiféle indokot arra, hogy ennek a szervezetnek a gazdálkodását az Állami Számvevőszékkel kelljen ellenőriztetni, amely tudvalevőleg az állami p énzek elköltését hivatott vizsgálni. S talán még egy példával szeretném érzékeltetni ennek a gondolatsornak a törvény során való végigvitelét. Előírja a törvény azt, hogy az alap az állam feladatai közül is átvállalhat néhányat. Ezzel nincs is semmi baj, h iszen az alap erre alkalmas. Csak az a baj, hogy a törvényjavaslat készítői elfelejtették odatenni, hogy természetesen térítés ellenében. Mi úgy gondoljuk, hogy az alap törvény által létrehozott, az Országgyűlés felügyelete alatt működik, de alapvetően a t agintézetek szervezete, ezért az igazgatótanácsban minimum 50%os arányban a tagintézetek küldötteinek kell részt venni, ezért az alap köteles beszámolni éves tevékenységéről természetes módon a tagintézeteknek, ezért az alappal szembeni tartozásokat nem l ehet köztartozásnak tekinteni, és nem az Állami Számvevőszék feladata az alap tevékenységének a vizsgálata, és természetesen, ha az alap bármilyen tevékenységet az állam számára végez, akkor ugyanúgy meg kell fizetni ezt a tevékenységet, mint bármelyik más megrendelő szervezetnek. A másik ilyen zavart okozó kérdés az volt, hogy a betétek gyűjtésére felhatalmazott pénzintézetek kötelesek ebben az alapban részt venni, és ezért nagyon bonyolult kérdés volt úgy meghatározni a bankfelügyelet és az alap feladatai t és hatáskörét, hogy ebben ne keletkezzen zavar. Mi úgy látjuk, hogy ezt a kérdést nem sikerült teljes zavarmentességgel megoldani eddig az előterjesztésben. Hiszen ha kötelező a részvétel, akkor nincs értelme annak, hogy az alap igazgatótanácsa elbírálja a felvételi kérelmeket. Akkor annak a pénzintézetnek, amely betétgyűjtéssel kíván foglalkozni, a bankfelügyelethez beadott engedélykérelme előtt el kell vállalni az alapba való felvételt, és el kell vállalni az alap összes előírásának betartását. Ebben az esetben az az engedély, amelyet a bankfelügyelet ilyen tevékenység folytatására kiad, automatikusan az alapban való tagságot is jelenti. Ugyancsak értelmezhetetlen, hogy ha kötelező ebben az alapban való részvétel, akkor miért kell az alapban részt vevő t agintézeteket megkülönböztető jelzéssel ellátni. Hiszen valamennyi olyan tagintézet, amely betétgyűjtéssel foglalkozik, tagja lett ennek az alapnak. A megkülönböztető jelzés tehát nem az lehet, hogy az adott bank vagy pénzintézet tagjae az alapnak, hanem csak az – és azt lehet esetleg kiírni, ha ez fontos – , hogy ez a bank betétgyűjtésre engedéllyel rendelkezik. Ugyanilyen zavart okoz a kizárás esetén az a megfogalmazás, hogy amennyiben az alapból az igazgatótanács döntése alapján kizárják bármelyik pénzin tézetet, akkor az igazgatótanács mérlegelheti, hogy ezt a döntését nyilvánosságra hozzae, vagy nem. Ilyen mérlegelési lehetősége nincs az igazgatótanácsnak, hiszen amennyiben kizárják az alapból a tagintézetet, akkor automatikusan a pénzintézeti törvény 6 4. §a alapján a bankfelügyeletnek vissza kell vonni a betétgyűjtési engdélyt, ezt pedig kötelező azonnal nyilvánosságra hozni. Úgy érzem, hogy ennek a két kérdésnek a tisztázása a viták során lehetséges. A többi elvi kérdéssel – és nem volt kevés a rövid törvény kapcsán sem, amelyet el kell dönteni – egyetértünk. Ezek közül csak hármat emelek ki azért, mert ennél a háromnál szakmai viták voltak, s itt viszont egyértelműen az előterjesztő álláspontját támogatjuk. Először is egyetértü nk azzal, hogy a biztosítás személyenként 1 millió forint értékhatárig terjedjen ki, egyrészt azért, mert ez nyilvánvalóan a betétesek óriási többségét jelenti, másrészt pedig
