Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 26. kedd, a téli, rendkívüli ülésszak 8. napja - Az 1956. évi októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
716 jelentés több helyen "magyarországi szovjet intervenció"ról, "szovjet katonai megszállás"ról, a szovjet katonai parancsnokság hatalomgyakorlásáról, "szovjet beavatkozás"ról ír. A különbizottság szerin t a szovjet hatóságoknak Kádár János és egy maroknyi politikus és az állambiztonsági rendőrség volt a támogatója. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1956. november 4ei határozatában – tíz igen és egy szovjet ellenszavazat mellett – intézkedett a közgyűlés rend kívüli ülésszakának összehívásáról. 1956 és 1962 között számos ENSZközgyűlési határozat állapította meg a háború tényét, és ítélte el a megtorlást. Csak a legfontosabb ENSZhatározatokat említve, az egyik közgyűlési határozat megállapította, hogy szovjet katonai erőt használtak a magyar nép erőfeszítéseinek elnyomására, amely felidézi a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért viselt ENSZfelelősséget. (10.40) A következő közgyűlési határozat felszólította a Szovjetuniót arra, hogy szüntesse meg a fegyv eres támadást, és tartózkodjon a beavatkozás minden formájától, különösen a fegyveres beavatkozástól. A következő közgyűlési határozat arra emlékeztet, hogy a külföldi intervenció célja: megtagadni a magyar néptől az alapvető jogokat, a szabadság és függet lenség élvezetét. A következő közgyűlési határozat a deportálással foglalkozik. Egy következő közgyűlési határozat – utalva a megtorlás megszüntetését követelő határozatra – kijelenti azt, hogy a fegyveres erő használata a Szovjetunió részéről sérti Magyar ország függetlenségét és ellentétes az ENSZ alapokmányával. A következő közgyűlési határozat helyteleníti az emberi jogok és alapvető szabadságok folytatódó elnyomását, elítéli Nagy Imre és mások kivégzését, felszólít a tömeges megtorlás megszüntetésére. A hivatkozott különbizottság jelentésével foglalkozó határozatában a közgyűlés megállapítja az ENSZalapokmány megsértését azért, mert a szovjet fegyveres intervenció megfosztotta Magyarországot politikai függetlenségétől, szól a tömeges deportálásokról, az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértéséről a jelenlegi magyar hatóságok részéről, és felhív az elnyomó intézkedésektől való tartózkodásra. Az ENSZközgyűlésének határozatai – a fentieken túlmenően – kifejezetten megállapítják azt is, hogy a fegyve res támadás és beavatkozás során, az erőszak alkalmazását tiltó ENSZalapokmányon kívül, megsértették az 1947. évi párizsi békeszerződést, amely biztosítja többek között a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát, a népirtás mege lőzéséről és elnyomásáról szóló 1948. évi egyezményt, valamint a háború áldozatainak, illetőleg a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi genfi egyezményt. Az ENSZ, azaz a nemzetek közösségének megállapítása szerint tehát a kérdéses időszakban háború volt Magyarországon. De háború volt a hazai jog szerint is, ugyanis a Büntető Törvénykönyv értelmező rendelkezései értelmében háborún az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszélyt is érteni kell. A Büntető Törvénykönyv magyarázata szer int pedig ilyen veszély például az ellenforradalom. De háborúra utal az is, hogy az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet rögtönbíráskodást vezetett be. Mint már hivatkoztam rá, mindkét törvényjavaslat azonos koncepcióból indul ki, a konkrét jogi megol dást illetően azonban különbözik. Az előttünk fekvő, a Kormány által benyújtott törvényjavaslat lényegében a bűncselekmények elkövetésekor és jelenleg is hatályos vonatkozó hazai jogszabályokat gyűjti össze azzal a szándékkal, hogy elősegítse azok alkalmaz ását. E jogszabályok az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) miniszterelnöki rendeletnek az 1440/1945. (V. 1.) miniszterelnöki rendelet 8. §ával megállapított 13. § 7. pontja és a
