Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 25. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 7. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
705 Szeretném szembeállítani például a médiatörvé nnyel, ahol nem tudnak a nagy pártok a hatalmi harcban megegyezni, nem tudják eldönteni ezt a harcot. Ugyanakkor a mezőgazdaság képviselői, az azért felelősséget érzők igenis a kérdések többségében egyetértésre tudtak jutni. A magam részéről nagyon örülök annak, hogy a Kisgazdapárt 36 fős képviselőcsoportja és én magam is be tudtuk tölteni annak a hídnak a szerepét, amit mi korábban meghirdettünk politikai vezérfonalként. Van egy szakmai üzenete is. A szakmai üzenete pedig az, hogy a magyar Országgyűlés kép es egy kézi vezérlésre szerkesztett és meglehetősen tervgazdasági szemlélettel készült törvénytervezetből egy modern, korszerű törvényt formálni, aminek, ha vannak is hibái, azok elsősorban a kényszerítő körülmények miatt maradtak benne, nem hozzá nem érté sből, egyszerűen a pénzügyi keretek hiánya miatt. Másrészt én bízom abban, hogy ezek a bennmaradt hibák előbbutóbb kijavításra kerülnek majd. Nagyon fontosnak tartom, hogy sikerült elérni azt, hogy a piaci beavatkozás nem a hiány jelentős észlelé se után vagy nyomán, hanem az irányártól való elmozdulás nyomán lép életbe, ami azért nagyon fontos, mert így ennek a törvénynek megelőző szerepe is lesz a gazdaságban. (20.20) Nem tudok egyetérteni azzal a szemlélettel, amit a Földművelésügyi Minisztérium még mindig fenntart, hogy abban az esetben, ha a garantált ár az átlag termelési költségeket fedezi, akkor a rosszakat, a rosszul gazdálkodókat finanszírozzuk. Ezt egyszerűen nem értem meg! Az átlagköltségnek alatta vannak a rosszak, azok kihullanak, és f ölötte vannak a jól gazdálkodók, akik esetében igenis nagyon fontos, hogy a törvény garanciát vállaljon. Ekkor van értelme az egész agrárpiaci rendtartásnak. Ebben az esetben van csupán húzóereje ennek a törvénynek, ösztönzés arra, hogy gazdálkodj te is jo bban, akkor majd számodra is ez biztonságot, uram bocsá', valamiféle jövedelmet is jelent. Ezért kérem az Országgyűlést, elsősorban a koalíciós pártokat és az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy támogassuk a Kőrösi Imre nevével fémjelzett módosító javasl atot. Nagyon sajnálnám, ha a sertéshús és a szarvasmarhahús piaci szabályozása kimaradna ebből a törvényből, pontosan azért, mert most pénzhiányra való hivatkozással kihagyjuk, de bármibe fogadom, hogy év végén ez sokkal többe fog kerülni a magyar államnak , mint ha most ezt a két terméket bevennénk a közvetlenül szabályozandók körébe. Erre Kőrösi Imre képviselőtársam már egy példát is mondott, hogy jelentős mennyiségű sertéshúsimportra kerül sor azért, hogy az exportunkat fenntarthassuk; az exporthoz adunk 10% támogatást majd, végeredményképpen a dán parasztot támogatjuk. Igaz ez feltétlenül, azonban nem ez a baj. Az lenne esetleg baj, ha ezzel együtt nem történnének intézkedések a hazai termelés helyreállítására, tehát a piac helyreállítására. Ha az agrárpi aci rendtartásból kimarad ennek a két terméknek a közvetlen szabályozása, elkerülhetetlenül ilyen piaczavarok fognak beállni, amiknek a korrigálása, helyreállítása sokkal több pénzbe fog kerülni, mintha ezt a piaczavart nagyon gyorsan érzékeli a kormányzat , és nagyon gyorsan – szinte megelőzésként – beavatkozik. Erre jó példa az 1991es és '92es tej, hús- stb. problémák – például a sertéshúsprobléma – , amikor bizony nagyon jelentős fölösleg esetén és mindig az események után kullogva tudott csak a kormány zat beavatkozni. Még egyet említenék: örülök annak, hogy a Földművelésügyi Minisztérium végül is elfogadta: bár igaz, hogy a Kormány adja ehhez a piaci beavatkozáshoz a pénzt, mégis jobb, ha a földművelésügyi miniszter megosztja bizonyos esetekben a döntés felelősségét a piac szereplőivel, mert hisz ezáltal nagyobb felelősséget kíván a piac szereplőitől, mintha teljesen magára vállalja a Kormány a döntést és a kockázatot. Még egyszer nagyon köszönöm azoknak a képviselőtársaimnak, akikkel ebben egész nyáron a szabadságunk ideje alatt együtt tudtunk dolgozni, és külön megköszönöm a magyar mezőgazdaság szakembereinek azt, hogy bizony egész nyáron véleményt nyilvánítottak ebben, segítettek minket és
