Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 30. szerda, a téli, rendkívüli ülésszak 6. napja - A Rádióról és Televízióról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
479 ellátására pedig létrehozza a sokat emlegetett Rádió és Televízi ó Hivatalt, mint egy országos hatáskörű államigazgatási szervet. A rádiózásra és a televíziózásra irányadó szabályoknak a javaslat szerinti átfogó modernizálása nélkül, úgy gondolom, hogy a médiumoknak a kor követelményeit kielégítő működése nem képzelhető el számunkra. Ugyanakkor – ez is szinte közhely: anélkül, hogy a médiumok befolyása a társadalomban és a politikában ne legyen jelentős, valódi demokráciáról nem is beszélhetünk. Ennek alapján valamennyien tudjuk azt, hogy a törvény elfogadása mint tét: n agy – hiszen vagy elindulunk a törvény által szabályozott úton egy korszerű médiarendszer felé, vagy e tekintetben a jelenlegi, nyugodtan mondhatom: kaotikus állapotok továbbra is fennmaradnak. Az utóbbi hatása nyilvánvaló. Egyrészt valóban: egy eszkalálód ó médiaháború szükségtelenül tovább élezné a politikai irányzatok közötti ellentéteket, másrészt a külföld oldaláról értetlen szemlélőkre számíthatunk, akik joggal hihetik azt, hogy a Magyar Köztársaságban egy ilyen alapvető kérdés nem tud megoldásra jutni . Ilyen értelemben tehát joggal hihetik azt, hogy egy kissé kiszámíthatatlanok vagyunk – legalábbis ami a fontos jogalkotási témákra vonatkozó affinitásunkat illeti. Ezért érdekünk az, hogy a vázolt következményeket elkerüljük. Mint említettem, több mint 7 00 módosító javaslat érkezett a javaslathoz. Ezek között azonban szép számmal vannak olyan, a kulturális bizottság által is benyújtott módosító indítványok, amelyek az időközben hatályba lépett, a távközlésről szóló törvénnyel való összhang megteremtését c élozzák, például az értelmező rendelkezések körében. Ezeket támogatjuk. Koncepcionális jellegű módosító csomagja van például a közalapítványi konstrukcióval kapcsolatban a FIDESZnek, amelynek részleteire azért nem térek ki, mert a módosító csomag egyik bi zottságban sem érte el a szükséges támogatást – a szavaztatásra azonban a frakció kérésére fog sor kerülni. Nem fogjuk támogatni. A Kormányt, illetőleg a koalíciós pártokat számos bírálat érte, hogy újra és újra elmulasztjuk a konszenzus lehetőségét. Ugyan akkor nekem meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat bizottsági vitái is alapvetően cáfolják ezt a vádat, hiszen ez tükröződik abból is: számos olyan módosító indítványt is támogatunk – akár a definíció körében is már – , amelyek a normaszöveg jobb, pontosabb és közérthetőbb megfogalmazását célozzák. Nem támogatunk azonban olyanokat – főleg az ellenzéki képviselők részéről benyújtott olyan indítványokat – , amelyek a közszolgálati tájékoztatási eszközök – tehát a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távi rati Iroda – vezetőinek kinevezési rendjéről szóló, ismert törvény módosítására irányultak. Ebben a kérdésben elutasító álláspontunk ismert, és a tisztelt Országgyűlés néhány nappal ezelőtt állást foglalt ezzel azonos módon, amikor a köztársasági elnök úr által benyújtott javaslatot tárgyalta és elvetette. A javaslatot, a Kormány javaslatát, a kormánypárti képviselők által támogatott koncepciót igen sok kritika érte a Rádió és Televízió Hivatal Társadalmi Tanácsa szabályozási körét illetően. Ezek lényege ab ban foglalható össze, hogy a Társadalmi Tanács jogosítványai szerintük a Rádió és Televízió Hivatal tevékenységének kontrollját illetően nem kellő súlyúak. Mi nem értünk egyet ezzel az érveléssel, ugyanis a törvény szerint ez a testület teljeskörűen jogosu lt ellenőrizni, hogy ez a hivatal tevékenységét a törvényben meghatározott szabályok szerint végzie, emellett állást foglal arról is, hogy az engedélyezési tevékenységgel összefüggő elvi kérdésekben a hivatal a Társadalmi Tanács által elvárt követelmények szerint járe el. Ha pedig a Társadalmi Tanács álláspontja szerint a hivatal ismételt vagy súlyos törvénysértést követne el, akkor a testület levonhatja ennek személyi konzekvenciáit, és javasolhatja a miniszterelnöknek az elnök felmentését. Amennyiben a miniszterelnök maga kezdeményezi a felmentést, ebben az esetben is ki kell kérnie a hivatal Társadalmi Tanácsának véleményét. Mindezek a jogosítványok, azt hiszem, ékesszólóan és mindennél világosabban bizonyítják, hogy a Társadalmi Tanács kellő súllyal re ndelkezik a hivatal fölött felügyeletet gyakorló miniszterelnöki jogosítványokat illetően is.
