Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 30. szerda, a téli, rendkívüli ülésszak 6. napja - A Rádióról és Televízióról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
480 A Társadalmi Tanács életre hívása egyébként, a magyar közigazgatás rendszerében egyedülálló módon, intézményesített társadalmi ellenőrzést is megvalósító testület et hozott létre. Természetesen – mint mondottam az elöljáró szavak között – én nem tudok itt a teljesség igényével válaszolni minden olyan kérdésre, amely itt a közeli hetekben és az elmúlt két év során kisebbnagyobb intenzitással a javaslat kritikájaként vagy azt támogató véleményként megfogalmazódott – de ez nem is volt célom. Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim – annak ellenére, hogy feltételezem: valamenynyien eleve a megmásíthatatlan véleményalkotás tudatában, szilárd döntési elhatározás sal ültek le most itt, a Parlament szavazógombjai mellé, és annak ellenére, hogy azt hiszem, sem én nem rendelkezem, sem más azzal a retorikai készséggel, amely alkalmas lenne egy elhatározott döntés megváltoztatására – , szeretném felhívni szíves figyelmük et, hogy próbálják meg szenvedély és érzelmi elfogultság nélkül, az értelmi érvek szem előtt tartásával meghozni döntésüket. Ennek reményében abban bízom, hogy egy kétéves, eléggé elkeseredett küzdelem után a lényeges elemektől megfosztott törvény helyett nem egy csonka törvénnyel fogják megajándékozni a társadalmat a média függetlenségét és pártatlanságát biztosító legfőbb kérdésként. (15.00) Néhány szót szeretnék még ejteni a kétharmadosság ügyéről, hiszen ebben a tekintetben az 1990es alkotmánymódosítás ra kell visszatérnünk. Azt nem szeretném ismertetni, de valamennyien tudjuk, hogy mik vezették akkor valamennyiünk, szinte valamennyiünk politikai szándékát. Annak az alkotmánymódosításnak a tartalma teljes mértékben eligazít minket ebben a kérdésben. Az A lkotmány 61. §ának (4) bekezdése szerint ugyanis a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakad ályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ennek a módosításnak a célja – mint ahogy azt az indokolás is tartalmazta – az volt, hogy a törvények elfogadásánál egyértelműen meghatározza a Parlament által alkalmazandó szavazási módokat. Az indokolásból idéznék: "A jelenlegi Alkotmányban szereplő alkotmányjellegű törvénykategóriát, amely gyakran értelmezési nehézségeket okozott, a javaslat megszünteti, és általános meghatározás helyett minde n konkrét esetben megjelöli, hogy az adott kérdésben milyen döntési arányra és milyen támogató többségi szavazatra van szükség a tárgyban való állásfoglaláshoz. Ahol ilyen kifejezett megjelölés tehát nem található, ott a döntéshez egyszerű többség kell." E z, amit most felolvastam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, az Alkotmány 6l. § (4) bekezdéséhez fűzött indokolás, amit önök – közel 100%os többséggel – annak idején az alkotmányjellegű törvények helyébe lépő módosítással eldöntöttek. Tehát tételesen megh atározza az Alkotmány azt, hogy a médiaügyekben melyek azok a kérdések, amelyek szabályozása kétharmados többséget igényel, és ebből nyilván következik az, hogy a Televízióra és a Rádióra vonatkozó minden ezen kívül eső szabály elfogadásához nem kell kétha rmados többség, hanem csak egyszerű többség. Összehasonlítva ezt a szabályt az Alkotmány egyéb tárgykörökre vonatkozó rendelkezéseivel, akkor lenne az egész médiatörvény kétharmados, ha az Alkotmány úgy rendelkezne – mint ahogy más törvények kapcsán így re ndelkezik – , hogy a közszolgálati rádióról, televízióról és hírügynökségről, valamint a kereskedelmi rádiókról és televíziókról szóló törvény elfogadásához kell a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata – de nem így rendelkezik. Nyilvánvaló az általa m idézett mód és e szerint feltételezett rendelkezés közt a különbség. Tehát teljes mértékben alkotmányellenes lenne azt feltételezni, hogy a törvény egészének a kétharmadosságára van szükség.
