Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 29. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Interpellációk: - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
375 arról, hogy a költségvetésben megállapított pénzeszköz hány százaléka kerül decentralizálásra – vagyis leosztásra – a megyékhez, és hány százaléka marad benn a központi pénztárban. Ezt követően a következő döntési szint a megyéknél, a megyei munkaügyi tanácsoknál jelenik meg, amelyek döntenek arról, hogy az adott megyéhez leosztott konkrét pénzeszközből mennyit fordítanak részmunkaidőre, mennyit fordítanak átképzésre, továbbképzésre, közhasznú munkára ott, a megyéb en. Ha ön úgy gondolja, hogy ez a fajta döntési mechanizmus vagy ez a fajta decentralizálása a döntésnek nem helyes, akkor ugyancsak alapvetően nézetbeli különbségek vannak közöttünk, mert meggyőződésem, hogy ez a jó irány, és ez a követhető irány, még akk or is, ha lehet, hogy egykét megyében, egykét szinten a döntés nem volt a legbölcsebb a megyéhez leosztott pénzek arányos fölhasználását illetően, az egyes aktív eszközök mikénti fölhasználását illetően. (Az elnök csenget.) Ezen túlmenően szeretném fölhí vni a figyelmét arra: most így, 1992 végén, visszavissza lehet térni 1991re, arról azonban nem kellene elfeledkezni, hogy a Parlament a LXII. számú törvény elfogadásával, az 1991. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadásával – annak része ként – elfogadta a foglalkoztatási alap 1991. évi mikénti fölhasználását. Ezen túlmenően a Világbanktól is pozitív visszajelzések – úgy, mint a Pénzügyminisztériumtól – jöttek vissza, és értékelhetőek természetesen az FA mikénti fölhasználására. Ennyit a f oglalkoztatási alap általános koncepcionális fölhasználásáról. Én azt egy pillanatig nem kívánom vitatni, hogy a konkrét végrehajtásban vannak hiányosságok – egy pillanatig sem vitás; mint ahogy az sem lehet vitás, hogy az Állami Számvevőszék által fölvete tt adminisztrációs hiányosságok a pénzkezelés körében hogyan, mi módon küszöbölhetőek ki. E körben engedje meg, hogy az elkülönített állami pénzalapokról ejtsek egykét szót, mert emellett sem mehetünk el szótlanul és érintetlenül. (Az elnök csenget.) Ugya nis, elnök úr, azt gondolom, hogy ebben a Parlamentben elég sok idő telt el az elmúlt két és fél évben olyan kérdésekre, amelyek nem voltak annyira lényegesek, mint ennek a kérdésnek az egyszer s mindenkorra történő helyretétele. (Zaj, taps a jobb oldalon. ) Engedje meg tehát, hogy az elkülönített állami pénzalapokról egykét gondolatot szóljak. Önnek nagyon jól kell tudnia azt, hogy egy elkülönített állami pénzalap – mint amilyen a foglalkoztatási alap – alapvető célja és rendeltetése nem az, hogy gazdálkod jon és nem az, hogy profitot termeljen, hanem az, hogy fölhasználásra kerülön meghatározott célokra. E vonatkozásban tehát az a fajta könyvelési mód, az a fajta pénzügyiszámviteli nyilvántartási mód, amit az Állami Számvevőszék megfogalmazott, lehet helyt álló. Hál' istennek, nem az én szakmai köröm és nem az én konkrét feladatom ennek eldöntése. Ehhez két dolgot kell csinálnunk – hogy ennek eleget tudjunk 1993ban tenni: még vásárolni 6 mázsa papírt, és még fölvenni 7080 embert a minisztériumba, és akkor flottul meg lehet még három nyilvántartást csinálni a pénzeszközöknek honnanhová való könyveléséről. Egy baj lesz ezzel 1993 végén: az Állami Számvevőszéken kívül sehová nem szükségeltetik az a fajta nyilvántartás, ami hiányosságként megfogalmazódik. Meg lehet csinálni – még egyszer hangsúlyozom – , az előbb említett feltételeket kell hozzá biztosítani, és fölvállalni a bürokráciának e módon való újra földuzzasztását – csupán ezen múlik. Ennyit kívántam – és tényleg elnézést kérek az időbeli elcsúszásért – ahhoz a fölvezető szöveghez hozzáfűzni, amit ön a konkrét kérdése előtt megfogalmazott. Hogy konkrét kérdésére konkrét választ adjak (Közbeszólás a bal oldalon: Helyes!) természetesen a minisztériumon belül az a konkrét vizsgálat, amely az egyes szintekhez (Az elnök csenget.) a tevékenységi körhöz kapcsolódó felelősség vizsgálatát illeti, ezt elrendeltem, és azoknál a főosztályoknál ez vizsgálat tárgyát képezi, amelyek érintve vannak azon hiányosságokban, amelyeket az Állami Számvevőszék említett. Minderre tekintettel, konkrét érdemi válasz ezen túlmenően, a vizsgálat eredményét illetően, nyilván akkor adható, ha ez a vizsgálat lezárul.
