Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 29. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Interpellációk: - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
374 1991ben a munkaviszonyban álló dolgozók közül éppen annak érdekében, hogy a munkavállalók munkanélkülivé válását megelőzzük, a következő konkrét irányú pénzfelhasználások történtek: Az aktív e szközök közül részmunkaidős foglalkoztatás támogatására 35 700 főhöz érkeztünk oda, munkaviszonyban állók közül közel 10 ezer főt képeztünk át, ezen túlmenően mintegy 4 ezer fő részesült korengedményes nyugdíjazásban. Ha összeadja ezeket a számokat, akkor egy pillanat alatt látható: ez 50 ezer főt jelent, akikhez a Foglalkoztatási Alapból 1991ben odaérkeztünk. Hangsúlyozom, ez az a kategória, aki aktívan, munkavállalóként dolgozott, de ha a Foglalkoztatási Alappal nem érkeztünk volna oda, munkanélkülivé vá lt volna. Ezen 50 ezer főn túl, 1991ben a FA decentralizált részéből 17 377 fő munkanélküli részesült átképzésben – ezek már a munkanélküliek tehát – , 11 438 fő közhasznú munkavégzésben vett részt, 1071 fő vállalkozóvá válását támogattuk, és 9 ezer új mun kahely létesítéséhez adtunk támogatást. (15.30) Ha ezeket a számokat összeadja, ez további 50 ezer fő. Ebből tehát tényszerűen vonható következtetés arra, hogy 1991ben a foglalkoztatási alapból több mint 100 ezer főhöz tudtunk odaérkezni, részben a munkan élküliség megelőzése érdekében, részben a már kialakult munkanélküliség kezelésével. Ezen tények tükrében nem igazán tudom értelmezni – és még kevésbé elfogadni – azon mondatát, amely a célszerűtlenségről, ésszerűtlenségről és törvényellenességrő l beszél. Tessék nekem megmondani vagy megmagyarázni, mit ért ön azon, hogy nem célszerű, nem ésszerű, hogy ne adj isten, törvényellenes részmunkaidőre, közhasznú munkavégzésre, korengedményes nyugdíjazásra és átképzésre fordítani a foglalkoztatási alap pé nzeszközeit! Fölhívom a szíves figyelmét arra: ha ön két és fél év után a munkanélküliséget ma Magyarországon még mindig pusztán közgazdasági kategóriaként kezeli, és akként kezdi el vizsgálgatni, hogy az erre fordított pénz mennyire hatékony vagy mennyire hatékonytalan, akkor azt kell mondjam, hogy alapvetően rossz úton jár – ugyanis a munkanélküliség sehol a világon nem pusztán közgazdasági kategória. De ha úgy gondolják, hogy e kérdéskör megjeleníthető politikai felhangokkal – és ilyen eszközökként – , ak kor javaslom önöknek, hogy a legközelebbi diósgyőri, ózdi látogatásomra el lehet kísérni, és ott el lehet mondani ezeknek az embereknek, ezeknek a munkanélkülieknek, hogy mennyire hatékonytalan az a pénz, amit az átképzésükre, továbbképzésükre, részmunkaid ős foglalkoztatásukra – és sorolhatnám még – fordítunk, mert akkor ott kell ezeket a dolgokat elmondani, ha ez a valódi mondanivaló. Ennyit nagyon röviden a hatékonyságról, nem elfeledve azt, hogy az előbb említett 100 ezer főt, ha ön berakja a munkanélkül iek körébe, akkor pillanatok alatt kiszámíthatja, hogy ez mennyibe került volna a szolidaritási alapból történő finanszírozás esetén; és akkor állítom önnek, hogy még a hatékonyság előbb említett közgazdasági próbáját és kritériumát is kiállja a foglalkozt atási alapnak ilyetén való működtetése 1991ben. Ami a foglalkoztatási alap fölhasználására vonatkozó döntési mechanizmust illeti, mielőtt végképp elfeledkeznének róla, ebben a körben a döntés nem úgy történik, mint nagyon sok pénzeszköznél: ül a miniszter a székében és dönt. 1991ben – éppen a foglalkoztatási alap és a foglalkoztatási törvény elfogadásakor – ez a Parlament volt az, amely támogatta azt a koncepcionális elképzelését a tárcának, hogy a döntési mechanizmus legyen decentralizált és legyen társa dalmasított. Nagyon vázlatosan nézzük végig ezt a döntési rendszert, hogy hogy néz ki a foglalkoztatási alapra. Először dönt a Parlament arról, hogy a költségvetésből mennyi kerül a foglalkoztatási alapba. Ezt követően – a következő szinten – az Érdekegyez tető Tanács munkaerőpiaci bizottsága dönt
