Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (6478-as szám) általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
152 Abban, hogy a szövetkezeti tagság zöme nem a kiválás útját választotta, benne van ennek a belátása is, hogy: hiszen ha min dnyájan egy egyéni gazdálkodás útjára térnének, akkor az eszközök zöme használhatatlanná válna, és az emberek zöme elveszítené a munkahelyét. Volt, ahol – éppen azért, mert kevés volt a kiválásra jelentkező – viszonylag nagyvonalúan bánt a szövetkezet veze tése a kiválókkal, és akkor következett be egy második hatás. Mikor látták, hogy azok az emberek, akik egyezségre tudtak jutni, tudtak úgy gépet vagy – legtöbbször – állatállományt kivinni magukkal, hogy abból elég gyorsan tudnak vagy értékes vagyonhoz jut ni, vagy pedig jelentős pénzjövedelemre szert tenni – hiszen ezeket az állatokat eladták a vágóhidaknak a kiváló téesztagok – , akkor fellépett az irigységeffektus, és azok is utólag kapcsoltak nagyon gyakran, hogy jobb lenne kiválni, akik előtte erre nem g ondoltak. Ebben a pillanatban szörnyű szerepzavarok ütköztek ki. Ha az együtt maradó rész nagyvonalú a kiválókkal szemben, akkor ezzel serkenti a további kiválási szándékot. Ha szigorú és szigorú alkukra kényszeríti a kiválókat – érzékeltetve velük, hogy a szövetkezeti vagyon fele gyakorlatilag egyéni számára használhatatlan tárgyakból áll, és erre az érvre támaszkodva nehéz alkufeltételeket támasztanak a kiválókkal szemben – , akkor meg ellenszenvessé teszik magukat, és elnyújtják a folyamatot. Mivel a törv ényben magában van meg ez az ellentmondás, hogy az alapvetően széttagolódásra készült törvényt a politikai klíma és azok az utolsó pillanatban bevitt módosítások, amelyek az egyéni kiválást vitték előtérbe, és a nyugdíjas és kívülálló tagságot tették döntő tulajdonossá – más szóval: a dolgozó tagok tulajdoni hányadát a szövetkezeti vagyon egyharmadára csökkentette le, a törvénybe így azért került ellentmondás, mert a munkahelyben nem érdekeltek vagyoni érdekeltsége jelentősebbé vált, mint a munkahelyben érd ekeltek vagyoni érdekeltsége – és így a gyors pénzszerzés lehetősége elég sok ember számára kockázatmentesnek tűnhetett, mert hisz' munkahelyet nem kockáztatott vele. Ez az objektív ellentmondás így szerepzavarokba, közösségek belső ellentéteibe, elnyúló h áborúkba ment bele. Ez valóban nagyon kínos helyzeteket teremt, és valóban, ebből a kínos helyzetből valahogy tovább kell evickélni. Ha most az utolsó pillanatban akár a Zsiros képviselő úr javaslata szerint, akár Cséfalvay képviselő úr javaslata szerint ú gy alakítjuk át az átalakítási törvényt, mint hogyha az arra készült volna, hogy az abban tulajdonrésszel rendelkezők tárgyiasult egyéni tulajdonhoz jussanak, akkor részben kifordítottuk az eredeti törvényt – egész más értelmére, mint amire az készült – , m ásrészt pedig olyan újabb lehetetlen helyzeteket hozunk létre, aminek a következménye az lesz, hogy nem csupán 300 ezerre – tehát felére – csökken majd a mezőgazdasági főfoglalkozásúak száma, hanem ennél is tovább, harmadára vagy negyedére, és a falusi mun kanélküliség még kegyetlenebb nyomása megy ránk. A másik oldalról pedig: a termelő alapok jelentős része – elsősorban az állattenyésztő telepek és az óriásgépsorok használata megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Ezért tehát azt mondom, hogy most már vessün k keresztet: történt, ami történt, olyan ez az átalakulási törvény, amilyen, várjuk ki az egy hetet, amíg befejeződik, és inkább a szövetkezeti törvény olyan átalakításán gondolkozzunk, amelyik lehetővé teszi, hogy tovább tudjon formálódni a magyar szövetk ezeti rendszer, ne pedig most akarjuk egy hét alatt megoldani azt, amit az elmúlt három évben a végiggondolatlanság miatt nem tudott a tisztelt Kormány. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Glattfelder Béla képviselő úr, a Fiatal De mokraták Szövetségétől. Felszólaló: Glattfelder Béla (FIDESZ) GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a törvényjavaslat néhány jogi kérdésével szeretnék foglalkozni. Elsősorban azért ezekkel, mert a törvényjavaslat gazdasági hatásairól, illetve a törvényjavaslat politikai hátteréről én ugyanazt gondolom, amit Juhász Pál elmondott – viszont
