Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (6478-as szám) általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
153 megítélésem szerint a törvényjavaslatot nem csupán ebből a szempontból, hanem jogi szempontból is alapos kritika alá lehet és kell is venni , lévén, hogy e törvényjavaslat elfogadása meglehetősen bonyolult és nehezen megoldható helyzetet teremtene. A törvényjavaslat szerint a kiváló tagok az őket megillető vagyonrész természetben történő kiadását mindaddig kérhetik, amíg a közgyűlés a szerveze ti változásról, illetőleg az új alapszabály elfogadásáról nem határoz. Így előállhat az az eset, hogy az új alapszabályról való szavazás előtt jelentik be a kiválni szándékozók vagyonkiviteli szándékukat. Ez alapvetően érintheti az előterjesztett alapszabá ly tartalmát – például a tevékenységi körre gondoljon itt előterjesztő képviselőtársam – , ezért az új alapszabály elkészítése, vagy legalábbis a korábbi jelentős módosítása válhat szükségessé. És kezdődik elölről az egész átalakulási procedúra… Nem világos , hogy a módosítási javaslatok alapján hogyan képezeli el a képviselőtárs ennek a módosításnak a gyakorlati végrehajtását. A még át nem alakult szövetkezetek jelentős része képtelen lesz az átalakulás cégbírósági bejelentésére szabott 1993. évi január 31i határidőt betartani, hiszen az átalakulási folyamat a módosító javaslat miatt újra és újra kezdődik – aminek elmulasztását a cégjogszabályok mellett a szövetkezeti átalakulási törvény is szankcionálta, méghozzá olyan módon, hogy azokat a szövetkezeteket, amelyek nem tudtak a törvényben meghatározott feltételeknek eleget tenni, a Cégbíróság törli a cégjegyzékből. A módosító javaslat indoklását azonban érdemes ezen kérdések mellett szintén alaposan megvizsgálni, hiszen a módosító javaslat indoklása rendkívül sok ellentmondást tartalmaz. Magából az indoklások helytelenségéből lehet olyan következtetéseket levonni, hogy a módosító javaslat elfogadása helyett mit kellene inkább csinálni. Az indoklási rész leírja, hogy a szervezeti vá ltozások – beleértve a kiválást is – és az ezzel összefüggő vagyonkiviteli szándék bejelentésére a törvény viszonylag szűk határidőt írt elő. A törvény szerint a vagyonnevesítésről hozott közgyűlési határozatot – amelynek legkésőbbi időpontja április 30a volt – 15 napon belül a távol lévő érdekeltekkel írásban közölni kellett, és e határidő lejártát követően további két hónapon belül lehetett szervezeti változást – ide értve a kiválást is – kezdeményezni. E kezdeményezés legkésőbbi időpontja a törvény szer int így tehát június 15e volt. Abban az esetben azonban, ha az érdekeltek szervezeti változás esetén a vagyonmegosztásban nem tudtak megegyezni, és a vagyonmegosztás érdekében árverésre került sor, akkor az árverésre bocsátott vagyontárgy megszerzésére ir ányuló igénnyel az árverés megkezdéséig lehetett szervezeti változást kezdeményezni. Ezeket a határidőket lehet viszonylag szűknek vagy túlságosan tágnak tekinteni. A jogalkotók – tehát mi, itt, a parlamenti képviselők – igyekeztünk a törvény megalkotásako r egyensúlyt találni a szervezeti változást kezdeményezők és a kiválni szándékozók, és a szövetkezetben maradni kívánók érdekei között. (18.30) Természetesen a törvény elfogadásakor felvethető lett volna, hogy a 60 napos gondolkodási határidő helyett 90 na p legyen a kiválási szándék bejelentésére. Nehezen indokolható most már azonban, hogy a határidőt akkor kívánja az előterjesztő módosítani, amikor a szövetkezeteknek egy jelentős része a törvény szerint már átalakult. A módosító indítvány a viszonylag szűk törvényi határidő mellett azzal is indokolja a határidő meghosszabbítására tett javaslatát, hogy a szövetkezetek nagyon sok helyen azt a gyakorlatot folytatták, hogy az érdekelteket az említett határidő lejárta előtt csupán néhány nappal értesítették arró l a vagyonmegosztásról szóló közgyűlési határozatról, amelynek alapján bizonyos mennyiségű, forintban meghatározott összegű vagyonrész állt a rendelkezésükre. Az indoklásnak ebben a részében tehát nem arról van szó, hogy a törvényi határidő volt rövid, han em arról, hogy a szövetkezetek a törvényi határidőt nem tartották be. Amennyiben ez a módosító
