Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - Bejelentés: Dr. Kóródi Mária jegyző - A földművelési alapokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
135 A beterjesztéssel kapcsolatban és az általános vitában elmondandómmal, véleményemmel egyezően a következőket szeretném elmondani. A miniszter úr maga emlí tette – pontosan nem tudom, honnan származik az a támadás – , hogy az állam osztogató pozíciókat kíván elérni és egyesek szerint politikai célok érdekében. Bárha biztosak lehetnénk benne, hogy az FMet nem ez a szándék vezérli, ezért is mondta Mészáros képv iselőtársam, hogy az alapok célszerű felhasználásáról jó lenne törvényi szabályozást tenni, és ezért soroltam fel magam is ezeket a hiányzó törvényeket. Meg kell mondani, hogy rendkívül nagy a veszély ennek az osztogató pozíciónak a megszerzésére, ugyanis a beterjesztett törvényjavaslatban a következő dolgokat találtam, illetve nem találtam. A miniszteri előterjesztéstől eltérően az érdekképviseletek szerepére, az érdekképviseletek beleszólási jogára, egyetértési lehetőségeire ugyanis összesen csak azt tapa sztaltam, hogy a miniszter által meghatározott keretekben részt vehetnek. Erről sajnos többet nem tudunk. Biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr ezt komolyan is gondolja, és jól fogja használni. Szerepelt az előterjesztésben, hogy az alapok felhasználása pályázati rendszerben működik, őszintén szólva ezt sem találtam meg elég pontosan az alapokról szóló tervezetben, és ennek a pályázatnak is lehetnek egymástól és sok mindentől eltérő feltételei. Elhangzott a beterjesztésben az is, hogy szektorsemleges sza bályozást kíván bevezetni a minisztérium az alapok felhasználása kapcsán. Úgy tűnik, hogy nem sikerült ezt a törvényben ilyen pontosan megfogalmazni, mint ahogy a miniszter úr elmondta. Itt ugyanis az szerepel, hogy a 3. § (2) bekezdésében az egyéni vállal kozók és a magánszemélyek esetében az alapok felhasználása, elszámolása – hogy finom legyek – kifejezetten nem szektorsemleges alapon is megvalósítható. Az egyéni vállalkozók és a magánszemélyek más elbírálásban részesülhetnek. (16.50) Nem vitatom ennek ga zdasági szükségszerűségét, de nem vitathatja miniszter úr sem, hogy ez a politikai célok megvalósítására is alkalmas. Különösen sérelmes ennek az a része, ami az adózás és a tőke tartalékba helyezése kapcsán történik, és különösen sérelmes, ha más szervekn ek, az érdekképviseleteknek, a terméktanácsoknak ezeknek a pénzeknek az odajuttatásában – mivel ez a tervezet szerint a miniszter jogköre – nincsen ellenőrzési lehetőségük. A hozzászólások terjedelméből jól kitűnik, hogy milyen fontos és milyen húsba vágó kérdés, sajnos, még ma is a vadgazdálkodás témája. Elhangzott a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatban a nemzeti kincs, az ökoszisztéma, a környezetvédelem kérdése és sok egyéb kérdés. Ehhez én még hozzácsatolnék egyet – itt szerencsére nem kapott elé g hangot – , hogy a vadgazdálkodás jelentős devizabevétel, valutabevétel is az országnak, jóllehet kis tétel, de azt hiszem, a mezőgazdaság nehéz helyzetében ilyen kis pénzekre is szükség van. Ezt is jó lenne, ha figyelembe vennénk. Ugyanakkor én azt gondol om, egészen föl nem tárt okokból ez az egész téma túlságosan nagy hangsúlyt kapott. Én elmondanám a képviselőtársaimnak, akik nem vadászok, nem erdészek és nem tszelnökök, hogy itt gyakorlatilag két szélsőség van a vadgazdálkodás terén. NyugatEurópában j ól ismert a vadmentes mezőgazdálkodás, ami talán annak a következménye is, hogy a tulajdonosoké a vadászati jog, nincsen szabályozva ennek a mértéke, nincsen szabályozva ennek a gazdasági alapja. Az eredménye az, hogy nincs vad, mindenki lelövi, ami a sajá t területén van. Ennek talán a másik szélsőséges állapotát jelentette a magyar vadgazdálkodás az elmúlt esztendőben, amikor a földtulajdonosoknak nem volt közük a vadhoz, a vad a magyar államé volt, és az ismert és az itt felvá zolt keretekben hasznosították. Sokan azt mondják, hogy emiatt a vadászok – nem törődve az így okozott kárral – túlszaporították a vadállományt, hogy kényelmesebben,
