Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
107 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Még két jelentkező van. Tíz perc áll rendelkezésünkre. Belefér? (Pál László: Talán.) Akkor először Pál Lászlónak adom meg a szót. Felszólaló: Pál László (MSZP) PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszön öm, Elnök Úr! Körülbelül belefér. Az az érzésem, hogy két törvényről beszélünk. Az egyik, amelyik éppen napirenden van, a szövetkezetek és gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlása című törvény; és egy másik, ami már régen volt napir enden, el lett fogadva egy évvel ezelőtt, a szövetkezeti átmeneti törvény. A kettő egyszerre van napirenden. És egyszer lesz még számos más, most tárgyalandó törvényjavaslat is, tulajdonképpen ennek az átmeneti törvénynek a kapcsán került elő. Nincs másról szó, mint a saját magunk által meghozott rossz törvényről. Azt kritizáljuk új törvényjavaslatok előterjesztése útján, új megoldások keresése útján, az abban elkövetett hibáinkra keresünk új módszerekkel valami választ. Persze, hogy mi a hiba azokban a tör vényekben, azt különböző módon ítéljük meg, és ha jól értem, a patkó két oldalában másmás felfogásban közelítünk az átmeneti törvény hibáihoz és annak következményeihez. Olvastam olyan MDFes véleményt nem túl régen, amelyik azt mondta, hogy a rendszervál tás egyik pozitív öröksége a sikeresnek mondható magyar mezőgazdaság, nem problémamentes, de sikeres magyar mezőgazdaság. Ugyanilyen forrásból olvastam nem túl régen olyan elemzéseket is, amelyek nagyjából egybeesnek az enyémmel, hogy két és fél évvel a re ndszerváltás után elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságunk messze van a sikerestől, és egy lefelé menő ágban van. (Bogárdi Zoltán: Abban volt!) Lefelé menő ágban volt, ez a lefelé menetel felgyorsult, méghozzá nagyon nagy ütemben felgyorsult. Azt hiszem, ez a vita is többek között arról szól, hogy az agrárgazdaságunkkal egyre inkább elégedetlenek vagyunk, nemcsak mi ebben a Házban, nemcsak a Ház mindkét oldalán, hanem az ország elégedetlen egyre nagyobb mértékben a mezőgazdaság állapotával, és ezen belül különö sen azok, akik ebből éltek, vagy ebből szeretnének élni. Ugyanis szó volt már arról, hogy körülbelül félmillió tulajdonostárs volt a szövetkezetekben, de körülbelül 800 ezer ember élt a szövetkezetekből, és a szövetkezeteknek azt a vagyonát és azt a lehető ségét, amit nyújtottak, ma körülbelül kétmillió ember között kívánják az általunk tavaly év végén elfogadott törvények felosztani. Arról már különbözik a vélemény a patkóban, hogy miért romlik a mezőgazdaság állapota. Ha jól értem, a kormánypárti képviselő társaim alapvetően azt mondják, hogy vannak objektív problémák, van az örökség, amire rendszeresen hivatkozni szoktak, vannak a tszelnökök, akik az ellenségei a jó magyar mezőgazdaságnak az ő véleményük szerint. És vannak azok az agrárdolgozók, akik nem k ívánják tudomásul venni, hogy a politika elvárja tőlük, hogy legyenek szövetkezetellenesek. A patkó innenső oldala mintha egy kicsit másról beszélne, elismerve az objektív problémákat, és nem tagadva azt, hogy az örökség sem maga a rózsa, azért elmondja az t, hogy a jelenlegi helyzetben vastagon benne van a elmúlt két év agrárpolitikája, benne van az agrártörvényalkotása ennek a Háznak. (18.50) Itt elhangzottak elég kemény kifejezések is. Én nem ismételném meg ezeket a kemény kifejezéseket, de nem értek egy et azokkal, akik ezt támadják, vagy tagadják ezeknek a kemény kifejezéseknek a létjogosultságát. Emlékezzünk vissza rá, hogy milyen törvényeket alkottunk eddig a magyar mezőgazdaságról. Az első törvényünk az volt 1990 júliusában, hogy megvontuk az agrártám ogatások jelentős részét. Körülbelül 22 milliárd forintot söpört el az 1990es költségvetésmódosítás a nehéz helyzetben lévő szövetkezetek támogatásából és az exporttámogatásból. Ezek után számos törvényt alkottunk arról,
