Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
1225 És a köztársasági elnök urat… – bár a politikában, hasonló jelenség elítélése mellett, mind a téren történt kiabálást, mind azt, hogy nem mondta el a beszédé t, sajnálatosnak tartom, de ez nem ok és nem alkalom arra, hogy az ország izgatására és egy ilyen hangulatkeltésre használják fel ezt a jelenséget, és különböző hamis beállításokat adjanak mindannak, ami történt, a teljes tájékozatlanság mellett. (Taps a j obb oldalon, közbeszólás: Úgy van!) Ha az elemi udvariasság alapján vizsgáljuk – nem kötelességem a Parlament előtt erről beszámolni, de – , jelzem, hogy a történtek után, ahogy a köztársasági elnök úr hazaért, azonnal felhí vtam telefonon, még az operai előadás előtt. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Úgy látom, a kedves megjegyzéstevőknek inkább hasznos lenne Orbán Viktor tánc- és illemtanóráira járni, (Derültség, taps a jobb oldalon.) mint az énnekem tett megjegyzéseire. Éppen ezért a legnagyobb udvariassággal felhívtam a köztársasági elnök urat, sajnálatomat fejeztem ki a történtekért, és megkérdeztem természetesen, hogy ott lesze az Operában, ahol egyik meghívó volt. Emberileg nyilvánvalóan érthető, hogy felindultságába n lemondta. Mint meghívó fél szerepelt a meghívón, ennek megfelelően a diplomáciai kar doyenje előtt kimentette a kormányzat a meghívót. Ennek következtében (Közbeszólások a bal oldalon.) – az elnöki páholyba együtt szólt a meghívó, nem tudom, ki volt a ti sztelt képviselő urak közül, aki itt beszólt (Zaj, az elnök csenget.) … – talán jobb lett volna, ha tavaly is ott lettek volna, amikor az elnök úrral együtt ültünk ugyanúgy, mint ahogy idén szólt a hármunk helyjegye, ha úgy tetszik. Éppen ezért a kialakult helyzetben, ahol ez az egész kérdés a sajnálatossága mellett teljesen túldimenzionált, teljesen ferde beállítottságú, egyáltalán nem indok és ok arra, amit egyesek jeleztek, hogy valami ad hoc jogi bizottság vagy ad hoc vizsgálóbizottság kell, hogy ezt a helyzetet megvizsgálja. A kormányzat nyilvánvalóan meg fogja vizsgálni, hogy milyen előzetes információk érkeztek, és az előzetes információk meddig terjedtek, és ez alapján milyen jogszerű lépéseket lehetett tenni. Abban az esetben, hogyha az igen tisztel t ellenzék egyes képviselőinek több információja volt, és olyan információja, ami bármilyen szempontból valóban veszélyeztetett helyzetet vagy egyáltalán incidenst sugallt, akkor jó lett volna egyrészt, ha megjelennek – tudták, hogy az elnök úr fog beszéln i – , másrészt nagyon jó lett volna, hogy akkor előre közlik, ha "magánszimat műveik" jobban működnek (Derültség.) és azonkívül pedig egy ilyen helyzetben nyilván nem helyes, hogy távol tartották magukat. Egyébként bármi történt volna – és ezt az ellenzéktő l egyáltalán nem veszem nyilván zokon – , akkor is elmondanák a kritikájukat. Ha ott, helyben a belügyminiszter felrohant volna, kívánságuk szerint, és leintette volna a tömeget, és az elhallgat, akkor most azt hallgatnánk, hogy mi sem bizonyítja jobban, mi nt hogy mi rendeztük, minthogy vezényszóra elhallgatnak. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként 1956 után tanárként jártam így, hogy egyik vád volt éppen ez, mert sikerült a diákjaimat elhallgattatni, és amikor éppen erre hivatkoztak, hogy aki el tudja hallgatta tni, vagy rendet tud teremteni, akkor bizonyára ő is szervezte. Úgyhogy tisztában vagyunk azzal, hogy bármi történt volna, itt az önök kritikája változatlan lenne. (Közbeszólás a bal oldalon: Még el sem mondtuk.) Összegezem – de hallottam eleget a nyilatko zatait Orbán Viktor képviselő úrnak, azt is, hogy egyedül találta magát, és távozott, oktató hangjával együtt, ugye. (Derültség.) Tehát ebből következik, hogy mindaz, ami elhangzott, mindaz, ami történt, nem volt méltó 1956 október 23a Kossuth téri ünnepl éséhez. Ezt sajnáljuk, és ami egyébként pedig ehhez kapcsolódik, az az elhangzott kormánynyilatkozatban is és az elhangzott nyilatkozatokban benne van. Úgy gondolom, hogy az ország jelenlegi helyzetében – és nem elterelés a bősi elterelésről – ez sokkal na gyobb problémát jelent, és sokkal fontosabb kérdést, ami egységet kíván, és igenis azt kívánja, hogy ezekben a nehéz napokban és hetekben az ország egységes magatartást tanúsítson, és ne pedig ilyen kérdéseknél maradjunk leülepedve. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)
