Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
1226 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt tárgyalásunkat folytatnánk, engedjék meg, hogy tisztelettel és megbecsüléssel köszöntsem John Kerin urat, Ausztrália kereskedelmi és tengerentúli fejlesztési miniszterét és kísé retének tagjait. (A vendég feláll, a képviselők nagy tapssal köszöntik.) Tisztelt Országgyűlés! Morvay államtitkár úr egy rövid bejelentést kíván tenni. Napirend előtti felszólaló: Dr. Morvay István belügyminisztériumi államtitkár MORVAY ISTVÁN, DR. belügy minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Boross Péter belügyminiszter úr a mai nappal Franciaországba, hivatalos útra utazott. (Élénkség, zaj az ellenzék soraiban.) Ezzel kapcsolatban, az október 23ával kapcsolatban őt személye sen érintő kérdésekben a szerdai napon, délelőtt kíván az Országgyűlésben felszólalni. Ehhez kérem elnök úrnak a hozzájárulását. Köszönöm. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Szólásra igen sokan jelentkeztek. Én valamennyiüktől kérem, h ogy az időgazdálkodásra is figyelemmel legyenek. Elsőként Tölgyessy Péter a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kíván szólni. Napirend előtti felszólaló: Dr. Tölgyessy Péter (SZDSZ) TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Hölgyeim és Ur aim! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is két dologban szeretnék szólni. A szabaddemokraták elvárják a Köztársaság Kormányától, hogy mindent tegyen meg azért, hogy mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a többoldalú viszonyokban a Dunához fűződő érdekeink – a Dunához fűződő ökológiai és politikai érdekeink – teljességében érvényesüljenek. Elvárjuk a Köztársaság külügyminiszterétől, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket, és ne feledkezzen meg arról, hogy nem pusztán az Európai Közösségnél, a Hágai Nemzetközi Bí róságnál, hanem a szlovák partnernél is megoldást lehet találni erre – ha lehet. (15.30) A másik dolog, amiről miniszterelnök úr is hosszabban szólt, azok az események, amelyek a minap történtek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy vélem, hogy Magyarország továbbhaladt a Balkán felé, vagy ha valakinek úgy tetszik, akkor továbbhaladtunk Weimar felé. Pedig jól kezdődött a magyar demokrácia története, szerencsés csillagzat alatt született a magyar demokrácia, 1989ben, '90 elején a nagy politikai erők egyetérte ttek az alapintézményekben, a politikai alapértékekben, és sokáig úgy tűnt, hogy tisztán a gazdaság ügyeivel kapcsolatos különbözőségek, amelyek határozottan elhatárolják egymástól a különböző politikai erőket. Úgy tűnt, hogy nem lesz más feladat Magyarors zágon a '89es és '90es demokratikus fordulat után, mint a súlyos gazdasági bajoknak az orvoslása. Félek attól, hogy '92re sokban megváltozott a helyzet. Először szerintem azzal kellene foglalkoznunk, hogy hogy jutottunk el idáig, s hogy a Köztársaság el ső polgárába szervezett csoportok – vélhetőleg szervezett csoportok – belefojtották a szót. Szerintem a kezdet valamikor 1990ben volt, mikor kiderült, hogy az önök kormánya nem rendelkezik világos, egyértelmű cselekvési programmal, aztán mikor '91 tavaszá ra már rendelkezett a Kupaprogrammal, néhány hónap múltán ennek a programnak a végrehajtását ez a Kormány feladta. Ehelyett egy kemény hatalmi politikába kezdett. Szinte nincs olyan hatalmi ág, amelynek a hatalmi kompetenciáját ne próbálta volna csorbítan i az Antallkormány. Nemcsak a köztársasági elnökkel került vitába a kormánytöbbség, hanem szó esett az Alkotmánybíróság kompetenciájáról, az önkormányzatokról, a jegybankról és soksok más hatalmi intézményről. Ez egy valódi hatalmi politika volt, amely f öladta a gyakorlatias gazdasági cselekvésnek a lehetőségét.
