Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
953 A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Úgy látom, "kamaraülésre" kerül sor. (Derültség a teremben.) Nem túl sokan vagyunk. Soron következik a laká sok és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést 5401es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót az írásban jelentkezett képviselőtá rsaimnak. Először Salamon László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Éppen 40 éve annak, hogy a bérházakra kifüggesztették a közismert szlogent: "Ezt a házat a bérlők szocialista megőrzésre átvették." 40 éve, hogy a nagy bérházakkal együtt a személyi igényeket kielégítő kisebbnagyobb lakóházakat, családi otthonokat is államosították. Ha valamilyen területen látványosan lehet érzékelni az államszocialis ta rendszer káros, a jól működő struktúrákat tönkretevő, romboló hatását, akkor gazdasági, szociális viszonyaink körében talán a lakásviszonyok alakulása erre a legszembetűnőbb példa. Elég csak összevetni a négy évtizeddel ezelőtti lakásállomány állapotát a maival, elég csak összevetni az akkor kielégítetlen lakásigénymértéket a négy évtized alatt hullámzó és a ma fennálló lakásigényekkel, elég csak számba venni és elemezni a lakásgazdálkodás ellehetetlenülésének folyamatát. Csupán két körülményt engedtessé k megemlíteni ebben a témakörben, ami önmagáért beszél. Annak ellenére, hogy az elmúlt rendszer a bérszínvonal alacsony szintű mesterséges kialakítását, elsősorban a bérezést kiegészítő természetbeni szociális elosztásrendszeré vel indokolta, és ennek megfelelően a lakásállomány fenntartásának költségeit nem építette be a bérekbe, az így nyert megtakarítást a tulajdonába vett lakásállomány finanszírozásába nem forgatta vissza. Így az elmúlt 40 év alatt 1987es mérleg szerint mint egy 200 milliárd forintot, mai értékben számítva körülbelül 350 millárd forintot is elérő karbantartási és felújítási munkálatok elvégzése maradt el, mely ma már halaszthatatlan tennivalóként és rendkívül súlyos teherként nehezedik a társadalomra. A '60as és '70es években kibontakozott egy intenzív lakásépítési program, melynek eredményeként panellakótelepek nőttek ki a földből. Ez azonban csak időlegesen enyhítette a lakásgondokat, mivel ez az építkezési forma műszakilag a korábbi hagyományos építkezések hez képest lényegesen rövidebb élettartamra szánt lakásállományt teremtett csupán, nem beszélve arról, hogy a lakások már építésükkor sem feleltek meg maradéktalanul egy emberközpontú lakáskultúra követelményeinek, vagyis erkölcsi amortizációjuk a műszakih oz képest még inkább előrehaladott. Aligha kell tovább bizonygatni azt, hogy azon szinte emberfeletti nehézségű feladatok körében, ami gazdasági problémáink megoldása során a kormánykoalícióra vár, a lakáskérdés problematikája a legnehezebbek közé tartozik . Azt is világosan látni kell, hogy ezt az irdatlanul súlyos gondcsomagot sem egyetlen törvénnyel, sem máról holnapra megoldani és rendezni nem lehet. A Kormány törvényjavaslata sem tekinthető másnak, mint – a problémakör egy szegmentje kézbevételének. Nev ezetesen: az önkormányzati lakástulajdon létrejöttéből és a piacosodás igényéből következő legszükségesebb törvényi szabályozások megalkotására vonatkozó javaslatnak, a lakásokkal és a helyiségekkel kapcsolatos jogviszonyok területén.
