Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
954 A törvényjavaslat sok mindenre kíván választ adni. Így rendezni javasolja a bérbeadói és a bérlői pozíciót, az ezzel kapcsolatos kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, ezek körében a lakásbérek és a helyiségbérek, valamint a lakások és helyiségek elidegenítésének kérdéseit. V álaszt kíván arra adni, hogy a szabályozás milyen körben és milyen mértékben legyen az önkormányzatokra bízva, és a rendezésnek milyen elemei képezzék tartalmilag központi törvényi szabályozás tárgyát. Nem ad és természeténél fogva nem is adhat választ a t örvény a lakásrendszer teljes körű finanszírozásának és bővítésének, a lakásra várók lakáshoz juttatása gazdasági feltételeinek megteremtése érdekében. Az előbbiekből következően világosan látnunk kell, hogy míg e törvényre szükség van, a lakásgazdálkodás kérdései e törvény megalkotása mellett több nagy súlyú, hatékony lépést igényelnek. Elkerülhetetlen a meglevő lakásállomány fenntartására és karbantartására szolgáló finanszírozási rendszer és ennek keretében az e feladatok ellátására alkalmas működő hitel konstrukciók kialakítása, mert legyen a tulajdonos akár önkormányzat, akár az önkormányzattól lakástulajdont szerző, de akár egyéb magánszemély is, a fenntartás és karbantartás szükséges anyagi eszközeivel elégséges mértékben általában önmagukban egyikük s em rendelkezik. Ugyanúgy, bármennyire is hatalmas vagyonhoz jutottak az önkormányzatok, mobilizálhatóságuk viszonylagossága folytán aligha fognak tudni saját erőből támogatás és segítség nélkül számottevő lakásépítési programokat megvalósítani. Ennek szüks égességét látva hangsúlyozta a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja a magyar gazdasággal kapcsolatos aktuális feladatok körében balatonkenesei tanácskozása során is azt, hogy mellőzhetetlen feladat a lakásállomány számottevő bővítése projek teinek és feltételeinek megteremtése. Nemcsak azért, mert a lakásra várók, fiatalok gondjait csak ezáltal lehet megoldani, hanem azért is, mert a lakásépítési beruházások egyike lehet azoknak a beruházásoknak, mely az egész gazdaságban húzóerőt fejthet ki, és szerepet játszhat a munkanélküliség csökkentésében is. Természetesen mindennek részének kell lennie egy nemzeti lakáskoncepciónak, melyet a törvényjavaslat még csak bizonyos elemeiben tükröz. A törvénnyel és ezzel összefüggésben a lakáskoncepcióval kap csolatosan a most felmerülő legfontosabb és egyben legalapvetőbb kérdés az, hogy azonnal tiszta szabadpiaci viszonyok közé kelle és lehete a lakásgazdálkodást helyezni, vagy pedig szükség van a megörökölt mostani helyzet és a tiszta szabadpiaci viszonyok között átmenetre. Erre a kérdésre a Magyar Demokrata Fórum az 1989. októberi II. országos gyűlésén kidolgozott választási programjában egyértelmű választ adott. (18.10) A lakásgazdálkodást perspektívikusan szabadpiaci viszonyok közé kell helyezni, de rövi debb távon egy átmeneti, az állam beavatkozását és részvételét is magában foglaló időszak elkerülhetetlen. Úgy gondolom, nem szorul hosszasabb magyarázatra az, hogy programunknak ez az eleme vitathatatlanul helyes és semmiképpen sem téveszthető ma sem szem elől. A lakásgazdálkodás ugyanis egyik pillanatról a másikra szabadpiaci viszonyok közé már csak azért sem helyezhető, mert a lakásvagyon körében nincsenek meg a szabadpiac működésének feltételei. Tudniillik csak lakáskereslet van, a vagyoni javak keresle te körében talán a legnagyobb, legalábbis társadalmilag a legfontosabbnak ítélt, kínálat azonban nincs. Ha pedig voluntarista módon a szabadpiaci viszonyokat erőltetnénk ott, ahol ennek feltételei nincsenek meg, az voltaképpen azzal járna, hogy ez a szimul ált piac nem működne, vagy ahol mégis fungálna, ott a bérlők jelentős részére a terhek elviselhetetlen megnövekedését, jelentős rétegek pauperizálódásának a számunkra elfogadhatatlan folyamatát eredményezné. A szabadpiaci viszonyok átmenet nélküli megvalós ításának lehetősége tehát alapvetően hiányzik, részben a piaci viszonyok feltételeinek hiánya, de leginkább a bérlők széles tömegeinek anyagi, szociális viszonyai és helyzete miatt, melyre a legmesszebbmenőkig tekintettel kell lennünk a rendezés során.
