Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PÁL JÓZSEF (MDF)
950 Ugyancsak magától értetődően irányult a művelődéstörténeti, irodalmi, történeti kutatások figyelme s tart máig a Dunatáj, szűkebben a Kárpátme dence történetének arra az időszakára, amikor még a modern nemzetállamok és kalickáik, a szigorúan ellenőrzött országhatárok nem léteztek. Népek és népcsoportok szabadon kommunikáltak és hatottak egymásra. A szellemi élet szerteágazó hajszálereiből és a né pi gondolkodás talaján nőtt ki a tejtestvériség és a hídszerep Németh Lászlói igézően szép ideálképe. De megfogalmazódott egy személyiségtípus eszméje is, mégpedig a középeurópai emberé, amelyik személyiségmodellt olyan eltérő beállítottságú értelmiségie k tekintenek magukénak, mint Dobossy László vagy Bojtár Endre. A nevesített példák itt is természetesen szaporíthatók. Végül is mindezek lényege az előttünk fekvő törvénytervezet szempontjából véleményem szerint az, hogy a magyar gondolkodás, a magyar érte lmiségiek legjobbjai, a Trianon nyomán saját nemzetünk sorsa iránt kifinomodott érzékenységüket az általános megértés, a tolerancia és empátia irányába tudták fejleszteni. A tragikus sérelmek és veszteségek ellenére sem felbőszülten és elvadultan került ki a megpróbáltatásokból, hanem képes volt olyan ideálképek megfogalmazására, amelyek központi magva a humánum, a szabadság, az emberi jogok mélységes tiszteletben tartása. Tisztelt Ház! Ez a kikristályosodott szellemi értékrend olyan vitathatatlan nagyságba n érte el gyémántfokozatát, mint Illyés Gyula. E törvénytervezet vitája közben magunkon érzem figyelő és ítélő tekintetét. Bizonyos vagyok benne, ha köztünk lenne, íróalkalmatosságért nyúlna. Lehet, csak egy sor lenne ez a törvényhozási aktus a naplójában, de hogy minősítéssel megtoldott, az valószínűsíthető. Hiszen öregkori nyilatkozataiból mint egy szomorú keserv és motívum bukkan fel minden egyes alkalommal, hogy szinte személyes kudarcának tekintette, amiért ifjúkorának nagy eszmeábrándja, Kossuth és Já szi öröksége, a Dunanépek békés együttélése nem valósult meg élete alkonyára. Inkább ellenkezőleg – kifejezésével élve – : csalánerdő nőtt a nemzeti ellentétek déres televényén. Illyés Gyula öröksége ma is élő. Méltó követői, akik szinte a kezéből vehették át a stafétabotot, itt élnek közöttünk. Csapjon le ránk bíráló szavuk, ha mi itt törvényhozókként tévednénk. Mert tudatos vétséget e törvénytervezet vitája során senki részéről nem feltételezhetünk. Merem remélni azt is, hogy nem a pártpolitikai érdekek n yílt csatája zajlik majd. A nemzetnek ártunk, ha a nemzetiségi és kisebbségi törvény megalkotása során a pártpolitizálás szokásos vétségeit követjük el. Tisztelt Képviselőtársaim! Kötelességemnek tekintettem a szólást azért is, mert a Jó palócok és a Tót a tyafiak földjének fia vagyok, s néha visszavágyom abba az idillbe, amelyet Mikszáth Kálmán oly érzékletesen valóságossá tett. Itt kell megjegyeznem, hogy kellő meghatottsággal hallgattam képviselőtársam hozzászólását szlovák nyelven. Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a mai Nógrád területén 22 települést tartunk nyilván szlovákok lakta községként, és kettőt, ahol németek élnek. Szeretnék megfelelni azoknak a morális követelményeknek – éppen a 24 település lakóira való tekintettel is – , amelyeke t Madách Imre és a Mocsáriak öröksége jelent és támaszt. Ezért igényeimet olyan törvényi helyekre adom majd, amelyek felfogásommal és meggyőződésemmel egyezőek. Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára hagytam, ezért nyomatékosítani szeretném, hogy nagyon is fo ntos kérdésnek tartom az őszinte szembenézést a magyarországi cigányság helyzetével. Szövegen kívül jegyzem meg, kissé rettent, hogy beszédemnek ezt a passzusát elmondjame, tekintettel arra, hogy Speidl Zoltán képviselőtársam felszólalását – teljességgel indokolatlanul – olyan hangnemben érték támadások, hogy ez mélyen elgondolkodtat. De mégis veszem magamnak a bátorságot és folytatom. Őszintén szólva nyugodtabban vennék részt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló vitában, ha a cigányságról terve zett parlamenti vitanapot már lebonyolítottuk volna. Rendkívül kényes és a gondoltnál jóval összetettebb kérdés ez. Sokan állítják, időzített bomba ketyeg a magyar társadalom mélyén, amelyhez nincsenek megfelelő utászaink. Elegendő futó pillantást vetni a
