Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
940 – jazyk a kultúra sa mozu zachovat len efektívnym skolskym systémom, o ktorom sa máló dozvieme z predlozeného návrhu; – kolektívne práva, zial, sú skutocne iba deklarované. Napriek tomu, alebo preto: potrebujeme národnostny zákon. Zákon musí vypovedat: Madarská republika realizuje národnostnú politiku, nezávislú ed vládnych kurzov. Mus í sformulovat aj to, ze sa ziadna národnost nesmie vyuzit ako bábka na sachovnici medzinárodnej politiky. Pretoze nasa doba je plná gordickych uzlov, sú do nich zapletené nitky nasej minulosti a snad is budúcnosti. Nie mec namysleného Alexandra Velkého roz viaze uzol, ale rozvázne a vynaliezavé prsty a rozumy ludí. Ak budeme velmi chciet, mozeme to urobit my. Vazené zhromazdenie! Prispejme vsetci k tomu, aby bol návrh zákona prijaty v co najkratsom case a v co najlepsej forme. Dakujem za pozornost. (Jakab Ró bertné felszólalásának hiteles magyar fordítása:) (TOLMÁCS: Elnök Úr! Tisztelt Ház, és tisztelt szlovákul tudó honfitársaim, akik a rádióra vagy a tvre figyelnek! Nyilván felteszik önmagukban a kérdést, miért beszélek szlovákul, amikor képviselőtársaim ez en a nyelven nem értenek, a tolmácsolás energiát vesz igénybe, én pedig tudok magyarul. A válasz egyszerű: ez a törvény rólam szól. Arról, aki 6 éves koráig egy szót sem tudott magyarul, akit csak magyar iskolába irathattak, de aki álmában ma is szlovákul beszél. Arról, akinek az asszimilációs folyamat megállítására tett javaslatait 1985ben, majd 1987ben felháborodott: "csak nem akar itt szlovakizálni" – mondattal söpörték le a budapesti pártközpontban az asztalról. S arról is, akinek a választójogi törvé ny kifogásoló érveit 1990ben a jelenlegi kormányzat, sőt az ellenzék néhány tagja is dölyfös arroganciával utasította el. Szól a törvény arról is, aki egy futballmeccs következtében szidalmazó, átkozódó anonim leveleket kapott néhány héttel ezelőtt magyar honfitársaitól, s akiről a múlt héten anyaországában, Pozsonyban kijelentették, hogy a magyar Kormány meghosszabbított asszimiláló keze. Igen, ez mind én vagyok, s vagyunk még néhányan ilyenek – akiket az előttünk fekvő törvény megszólít. Mert ez az orszá g a mi hazánk is, s mert végre megszólíttattunk: Különböző kövek között örlődő rétegek, állandó villámhárítók, a történelem örökös vesztesei. Tisztelt Ház! 143 évvel ezelőtt, július 28án hangzottak el Szemere Bertalan belügyminiszter általam e Házban már idézett szavai: "A Tisztelt Háznak nyilatkoznia kell, hogy Európa lássa: mi felismertük legújabb forradalmaink jegyeit, mi állampolgárainknak nemcsak szabadságot adunk, de nemzeteink számára biztosítjuk a nemzettudatot is. Mi minden nemzet fiát testvérünkn ek tekintjük." Most októbert írunk. S tudjuk – az akkori októberre emlékezve – , hogy ez a szózat már későn hangzott el. Most ne késlekedjünk. Hölgyeim és Uraim! A magyar történelem nemzetiségi törvényeinek kálváriáiról az előttem szólók már megemlékeztek. Ecsetelték ennek a törvénytervezetnek a "túlhordott" voltát is, s volt, aki az általános vitára alkalmatlannak minősítette. Nem kárhoztatom érte. A tervezetnek rengeteg hiányossága van, de ezek közös erővel, beleérző megértéssel, nagyobb figyelemmel s csel ekvő jóakarattal pótolhatók. S még valamivel, amire ma minden középeurópai társadalomnak szüksége van: azzal, hogy a nemzeti érzést, ezt a Kossuth szerint szent indulatot, amely "önző énünk legyőzője", rövid gyeplőszáron tartjuk. Örömmel hallottam a minis zteri expozéban a Kormány álláspontját, miszerint "a kisebbségek sorsa nem válhat pártpolitikai érdekek áldozatává." Remélhetőleg ez a pártok álláspontja is. Ugyanis egy olyan önkormányzati törvény mellett, amely a valamely párt által pozícióba juttatott p olgármestert szinte elmozdíthatatlanná teszi, a kisebbségi érdekvédelem kiszolgáltatott. Jelenleg az.
