Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR, a független képviselők vezérszónoka:
934 nyilvánvalóvá teszi, hogy a belső hazai viszonyoknak érlelődniük kell, másrészt pedig a folyamatoknak egészséges kisebbségpolitikát folytatva kell beérniük, ha az egyesült Európába akarunk bejutni, ahol az összlakosságon belül nemcsak egyes személyek, egyes népcsoportok, hanem kivétel nélkül mindegyik nemzet kisebbséget alko t, s a nemzeti integritás és azonosságtudat megadása törvényi, alkotmányos garanciái nélkül valamennyi, kisebbséghez tartozó nemzet méltósága, értékei sérülnének. A cél, amit a törvényjavaslat magáénak vall, a jelenben fogalmazódik meg, de a jövőre irányul , s ezért nem mindennapi. Jövőbe mutató és nem mindennapi a szó társadalmi, kulturális dimenziójában, hiszen egyrészt lehetővé kívánja tenni a kisebbségeknek önazonosságuk megőrzését, ápolását és átörökítését, másrészt mert jelenleg a világon több mint két ezer év él együtt, hazánkban pedig legalább száz év, ami tükröződik a kulturális viszonyokban, a társadalmi együttélésben és a társadalmi berendezkedésekben. Ezzel a kijelentéssel nemcsak arra célzok, hogy a törvényjavaslat legalább száz é v itttartózkodáshoz köti a taxatíve felsorolt népcsoportok elismerésének kritériumait, továbbá, hogy a politikai, társadalmi, kulturális szokások, jelenségek még a demokratikus berendezkedésű országokban is legalább ilyen nagyságrendű szóródást mutatnak, ekkora különbségekről tanúskodnak, hanem arra is utalok, hogy a társadalmi, kulturális demokrácia lényege abban leledzik, hogy az állam olyan jogi és intézményi feltételeket teremt, amelyek a közjó jegyében, az igazságosság elve szerint, a méltányosság elv ével kiegészítve egymás mellé rendelik és összehangolják a különböző társadalmi, kulturális csoportokat, népcsoportokat. Jövőorientált és nem mindennapi az előterjesztés a szó politikai jelentésében, vonatkozásában. Egyfelől azért, mert már most olyan fela datokat ró a politikusokra, amelyeket csak hosszú, kitartó és fáradságos munkával, egészséges lelkülettel tudnak teljesíteni, másfelől mert a politikai életben sem csak generációs, hanem évszázados különbségek is léteznek, amelyek feloldása mentalitásbeli változások nélkül elképzelhetetlen, s amelyek komoly megpróbáltatásokkal járnak, komoly kihívások elé állítják a politikai közéletet. Bizonyítékként hadd említsem meg azokat a demokratikus berendezkedésű országokat, amelyekben időnként különböző okokból id egengyűlölet vagy faji, etnikai zavargások törnek fel és nehezítik a politikai életet, mivel az ilyen típusú előítéleteket ott sem sikerült levetkőzni, az emberek mentalitása ott sem képes egyik generációról a másikra olyan mértékben megváltozni, hogy ilye smik ne történhessenek. (16.20) Nemcsak a társadalmikulturális demokrácia elve sérül ilyenkor, hanem a politikai demokráciáé is. A politikai demokráciában ugyanis az emberi szabadság és egyenlőség eszméje az állampolgári szabadságban és egyenlőségben való sul meg, és a közszabadságok – mint például a lelkiismereti, a szólás, a szervezkedési, a véleménynyilvánítási, a gyülekezési, a pártképzési szabadság vagy a vallásszabadság, a sajtószabadság és a többi – szavatolásával teljesedik ki. Végül perspektivikus nak és nem mindennapinak tekinthetem a törvényjavaslatot a szó gazdasági vonzataiban is, mert olyan gazdasági struktúrák, viszonyok és körülmények kialakítását igényli, amelyekben a kisebbségek önazonosságukat elismerő, sajátosságaiknak megfelelő vállalkoz ásokat hozhatnak létre, vagyonnal rendelkezhetnek, hogy ezáltal vállalkozásaik, közösségeik valóban mint személyek közösségei jelenjenek meg, ahol nemcsak gazdasági termelést folytatnak, hanem személyiségüket is fejleszthetik. A jövő szempontjából rendkívü li fontossággal bír a gazdasági demokrácia kiépítése. A gazdasági demokrácia hivatott arra, hogy egyrészt meghiúsítsa a nagy gazdasági egyenlőtlenségeket, másrészt kivétel nélkül mindenkinek megadja a gazdasági biztonságot, a javakban a szükséglet és a tel jesítmény szerinti kielégítő részesedést. A politikai, de még a társadalmikulturális szabadság sem véd meg ugyanis senkit a gazdasági elnyomástól. Úgy vélem, hogy az ember nem lehet politikailag szabad ott, ahol gazdaságilag kiszolgáltatott.
