Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR, a független képviselők vezérszónoka:
933 ELNÖK (Szabad György) : Ugyancsak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy legutóbbi ülésünkön az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat általános vitáját ugyancs ak lezártuk, de részletes vitára bocsátásáról nem határozott az Országgyűlés. Kérem tehát, hogy a törvényjavaslatot bocsássuk részletes vitára. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés 189 szavazattal, 2 e llenében, 19 tartózkodás mellett a javaslatot részletes vitára bocsátotta. A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Soron következik a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjav aslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést 5190es számon kapták kézhez. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a független képviselők szónoka a vezérszónokok sorában még nem mondta el álláspontját. Erre figyelemmel elsőként Balogh Gábornak, a független képviselők vezérszónokának adom meg a szót. Felszólaló: Balogh Gábor, a független képviselők részéről BALOGH GÁBOR, a független képviselők vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Így leszek utolsóból első. A vezérszó nokok sorában szélesebb kontextusba ágyazva szeretném gondolataimat a törvényjavaslatról elmondani. Néhány előttem szólótól eltérően nem kívánok ismert, nagy emberekre, államférfiakra hivatkozni, mert szerintem az adott korból kiszakított vélekedésük napja inkban lehet, hogy hamisan cseng és félreérthető. Rájuk való hivatkozás nélkül is bárki megállapíthatja, hogy olyan törvényjavaslat tárgyalásához érkeztünk, amely építendő demokráciánk egyik sarkalatos problémakörét, alkotmányosságunk és jogállamiságunk ki teljesítésének irányvonalát, értékrendünk kritériumait foglalja magában. Az elv, amit a törvényjavaslat – főként a preambulumában – megfogalmaz, mindenképpen tiszteletet és elismerést érdemel. Különösen méltánylandónak tartom, hogy – mint olvashatjuk – a h atárok nélküli Európa megteremtésének, a kisebbségi létből adódó hátrányok mérséklésének és felszámolásának, az ehhez szükséges demokratikus intézményrendszer továbbfejlesztésének szándéka vezérli. Ezzel nyíltan tágítja a horizontot, ugyanakkor leképezi a célt. Politikai analógiával élve, a magyar társadalom egyelőre még zárójelbe tett, de az Egyesült Európa megteremtése után várható önértelmezésének aktuálpolitikai perspektíváját tárja fel és vetíti elénk. Nevezetesen: a törvényjavaslat, ha eltekintek a te mporalitásban rejlő bizonytalansági tényezőktől, már a határok nélküli Európa megteremtése előtt három ire kívánja feltenni a pontot; mégpedig az integrációra, az integritásra és az identitásra. Az integrációra, azaz az egységesülésre, beilleszkedésre az integritáson, vagyis a nemzet és a kisebbség sérthetetlenségén, valamint az identitáson, másként kifejezve az azonosságtudat megőrzésének folyamatán keresztül. Még egy értelmében úgy is mondhatom, hogy a kisebbség sérthetetlenségének és azonosságtudatának az ember és a család, az egyén és a közösség, legmagasabb szinten pedig a társadalom szférájába történő beültetésével, kizárva az erőszakos asszimilációt, például a kisebbségi csoportok politikai megfontolásokból történő áttelepítésének lehetőségét. Az elő terjesztés tehát számos princípium, elvi kérdés tisztázását és gyakorlattá válását tartja szükségesnek már most, amikor még csak szándékról beszélünk. Ezt helyesnek vélem, mert egyrészt
