Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Szabad György): - FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ)
921 szerződések, nevesül a moszkvai és varsói egyezmény, amelyek keretében sor került a keleti határok elismerésére is. Brandt v ilágosan látta, hogy az európai határok és a kisebbségek fájdalmas kérdésének teljes körű igazságos megoldására csak KeletEurópa demokratizálódását követően kerülhet sor egy európai egységesülési folyamat keretein belül. Nos, mindezek eredményeként megkez dődött az enyhülésként aposztrofált történelmi periódus. A keleteurópai zárt társadalmak az akkori divatos szóhasználattal az eszmék és információk szabad áramlásának nevezett folyamat eredményeként engedményekre kényszerültek. A szabad gondolat kicsinyke sugara lopakodott be ezekbe az országokba, melyből még gyüszűnyi is halálos veszedelmet jelentett minden diktatúrára. Így olyan, korábban eretnek gondolatok kerültek be a köztudatba, mint az emberi jogok, a sajtó- és vallásszabadság, a jogállamiság, valam int a demokrácia más alapértékei. Mindezek ellene hatottak az elzárkózásnak, a megmerevedésnek és folyamatosan alámosták az érintett országok diktatúráit. Különösen mi, magyarok láttuk ennek hasznát, mert így sokkal több ember számára nyílt lehetőség utazá sra, kapcsolatteremtésre, új politikai és gazdasági ismeretek megszerzésére. Mindennek előnyeit a régió több országával szemben mind a mai napig élvezzük. Végül is a détente, az enyhülés csak részleges eredményeket hozott. Azonban Willy Brandt legnagyobb é rdeme az volt, hogy az általa elindított, önmagában sok ellentmondást hordozó folyamatok egy faktorává vált a későbbi változásoknak, jó előkészítése a különböző politikai tényezők szerencsés egybeesése révén 1989ben bekövetkezett keleteurópai átalakításn ak. Ma másodlagos kérdés, hogy Willy Brandt a pártok felett állni tudó politikus szociáldemokrata, keresztény demokrata, vagy szabaddemokrata volte. Mert ő mindhárom politikai irányzat által képviselt demokrata volt, igazi európai demokrata. Neki nem kell ett kommunistaszociáldemokrata különbözeti vizsgát tennie, mert egész életében következetes ellenfele volt mindenfajta totalitárius rendszernek. A nácizmus idején az emigrációt választva szállt szembe az erőszakkal, míg a berlini fal építésekor NyugatBer lin főpolgármestereként tette ugyanezt. Ott állt az Egyesült Államok elönkének, John Fitzgerald Kennedynek a jobbján, amikor az Ich bin ein Berliner azóta legendává vált mondata elhangzott. Mindez a szolidaritás kifejezése volt a keletberliniekkel, a kele tnémetekkel, a keleteurópaiakkal egy elképesztően barbár építmény felépítése miatt, mely Európa kettészakításának szimbólumává vált. Willy Brandt azon kevés szerencsés politikus közé tartozott, akik megélhették életművük megvalósulását. Mert amíg a berli ni fal építését élete legtragikusabb napjaként élte meg, addig a fal leomlását politikája beteljesülésének érezte. Willy Brandt értékrendszerében ugyanazt jelentette Treblinka, mint a gulag. Számára rokonértelmű szavak voltak Oradour és a katyni erdő, és h a tudta volna, hogy létezik, akkor Recsk is. Brandt kérlelhetetlen ellenfele volt mindenfajta totális államnak. Ő volt az, aki a berlini fal felépítését követően azt mondta, hogy nem lehet demokrata az, aki nem antikommunista. A nácizmus bukását követően a világ azt gondolta, hogy a németeket évszázadokra kitaszítják a népek közösségéből. Willy Brandt az a politikus volt, aki különösen sokat tett, hogy ez ne így történjék. Életművével járult hozzá, hogy visszavezesse nemzetét az európai népek családjába, me gteremtve ezzel az európai egységesülés feltételeit. (15.20) Amikor letérdelt a varsói gettó áldozatainak emlékművénél, akkor olyan gondolatsort indított el, melynek eredményeként húsz évvel később megvalósult a nagy megbékélés a korábbi ellenséggel, az ör ökös vetélytárssal, Franciaországgal, mely igent mondott a Németországgal egységesülő Európa gondolatára.
