Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
910 adatkezeléshez fűződő más érdekek" – és most hangsúlyozom – , "id eértve a közérdekű adatok nyilvánosságát is, nem sérthetik." Ez magyarán azt jelenti, hogy a törvényjavaslat 4. §a a személyes adatok védelmének biztosít elsőbbséget a nyilvánossággal szemben. (18.20) Én úgy gondolom, hogy ez – az előző rendszer után, ami kor a magánszféra teljesen áttetsző volt – egy nagyon helyes megközelítés. Viszont ha a két terület közé túl merev falat emelünk – tisztelt Ház – , akkor pont az ellenkezőjét fogjuk elérni annak, mint amire hivatott ezen jogok szavatolása. Itt szeretném han gsúlyozni, hogy ez a két jog nem áll ellentmondásban egymással. Az ellentmondás látszólagos. Ez a két jog az érem két oldalát képezi. Mind a két jog az állampolgár információs jogait hivatott biztosítani az állami információmonopóliumokkal szemben. Ezért a két jog szembeállítása és egymással szemben történő kijátszása visszaélés tulajdonképpen ezekkel a jogosítványokkal. Hogy miért beszélek erről részletesebben, annak a következő gyakorlati jelentősége van. Hol is merülhetnek fel problémák? A legkézenfekvő bb példa, tisztelt Ház, erre a politikusok, azaz a mi esetünk, vagy más magas rangú köztisztviselők esete. Ugyanis miránk és a magas rangú köztisztviselőkre az a jellemző, hogy magánszemélyek is vagyunk, de közemberek is vagyunk, állami emberek is vagyunk, és így személyünkben keveredik a magán- és a közszféra. Mi mindannyian köztevékenységet végzünk és köztevékenységet végeznek a köztisztviselők is. Pontosan azoknál a szerveknél végezzük mindezt, amelyekkel szemben az állampolgárokat megilletné az informác iószabadság joga, tehát az információkérés joga. És mivel a hivatal, tisztelt Ház, a tisztviselőinek a cselekedeteiben, döntéseiben és véleményeiben él, a hivatal tevékenységével kapcsolatos információk mindenképpen személyes adatokat is érintenek, mert ug ye a törvényjavaslat szerint személyes adat mindaz, ami valaki meghatározott személlyel összefüggésbe hozható. Ez pedig azt jelenti, hogyha nem biztosítunk átjárást a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága között, azaz abszolutizáljuk a személyes adatok védelmét a közérdekű adatok nyilvánosságával szemben, akkor egy nagyon kézenfekvő megoldást kínálunk az állami szerveknek, illetve az állami embereknek, adott esetben magunknak, hogy a személyes adataink védelmére hivatkozzunk azokkal s zemben, akik közéleti tevékenységünkkel kapcsolatos információkhoz kívánnak jutni. Ez pedig a két jog egymással szemben való kijátszását jelentené. Ennek szeretném elejét venni egy olyan módosító indítvánnyal, amely kimondaná , hogy nem jelenti a személyes adatok védelméhez fűződő jogsérelmét, ha a személyes adatok nyilvánosságra hozatalára a közmegbízatással, illetve a közszolgálati tevékenységgel kapcsolatban keletkezett adatok vonatkozásában kerül sor. Az előzőeken túl ennek még az alábbi indokai vannak. Maga az, amit már hangsúlyoztam, hogy a köztevékenység semmiképpen sem jelenthet magántevékenységet, nem képezheti a magánszféra részét. A másik, ennél még fontosabb jelentőségű indok, hogy a polgárok fizetik az adón keresztü l a minisztereknek, a parlamenti képviselőknek, a köztisztviselőknek a bérét, és így joguk is van megtudni, hogy az ő pénzükön mi mit csinálunk, mi mit művelünk. Szeretnék egy esetet röviden ismertetni önökkel. Az Európai Emberi Jogi Bíróság, a Strasbourgi Bíróság – amelynek az ítélkezési gyakorlatát a jövőben jó lesz nekünk is figyelemmel kísérni – 1986ban hozott egy elvi jelentőségű döntést, amely összefügg ezzel a területtel. Bruno Kreisky, akkori osztrák kancellár és egy Liengens nevezetű újságíró úr á llt peres viszonyban egymással, mert az újságíróval szemben a kancellár úr a személyes, a magánszférája megsértését panaszolta fel, és Ausztriában el is ítélték az újságírót, aki aztán az európai fórumokhoz fordult. Ott pedig – tisztelt Ház – az osztrák ko rmánnyal szemben az újságírónak adtak igazat, mégpedig az alábbi indokok alapján – és én úgy gondolom, itt Magyarországon ezeknek az indokoknak a jövőben óriási jelentőségük lesz, ezért ne haragudjanak, ha ezekből felolvasok.
