Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KUPA MIHÁLY miniszter:
894 jelentése, a PM válasza arra és így tovább – eléggé tisztázták a helyzetet és a képletet, úgyhogy ezt nem tudom elfogadni, a Kormány nevében. Másodsorban szeretném elmondani, hogy igen sok idő telt el olyan kérdésekkel, amelyek nem tartoznak szorosan a zárszámadáshoz, így például dr. Balás István és dr. Zacsek Gyula képviselő urak módosító indítványára ma már nincs szükség, hiszen a Kormány és a Soros Alapítvány közö tti kapcsolatok tisztázódtak, senki nem tartozik senkinek, úriemberek módjára – ha szabad ezt mondanom – lezártuk ezt a kérdést, anélkül, hogy a Kormány érdekei vagy pénzügyei sérültek volna. Harmadsorban Gaál Gyula és dr. Török Ferenc képviselő urak indít ványával szeretnék foglalkozni. (17.10) Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 11. szakasza így szól – elnézést, de kell idéznem, mert törvény törvény – : Az Országgyűlés az állami költségvetésről szóló törvényben határozza meg a bevételi többle t felhasználására vonatkozó intézkedéseket, valamint a hiány rendezésének módját, és ezen belül a) az igénybe vehető jegybanki hitel mértékét, b) a kibocsátható államkötvény célját és keretösszegét, c) kincstárjegy kibocsátása folytán az államadósság növek edésének mértékét. Állami adósságot az Országgyűlés nyilvánít államadósságnak. Erre az aktusra a zárszámadási törvényben a költségvetési hiány megállapításával, illetve a hiány finanszírozásával kapcsolatosan kerül sor. Év közben, miután az Országgyűlé s nem dönthet naponta a hiányról és annak finanszírozásáról, a Kormány a költségvetés végrehajtása keretében gondoskodik a hiány finanszírozásáról. Ez pontosabban szólva inkább az állami forgóalap finanszírozásával kapcsolatos tevékenységet jelenti. Erre p edig a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendelet ad lehetőséget, miszerint az állam rövid lejáratú hitelszükségletének fedezetére kincstárjegyet bocsáthat ki. Hogy rövid lejáratú hitelszükséglet mikor transzformálódik át hosszú távúvá és válik államadóss ággá, az zárszámadás keretében dől el, azzal egyidejűleg, hogy az Országgyűlés a költségvetés végrehajtása alól mentesíti, felmenti a Kormányt. Emékeztetnem kell önöket – tisztelt képviselőtársaim – , hogy az 1991. évi benyújtott költségvetési törvényjavasl atban az évközi hiány finanszírozására a Kormány a következőket szerepeltette: Az Országgyűlés felhatalmazza – a 7. szakasz (3) bekezdés, az Országgyűlés felhatalmazza – a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az állami költségvetés folyamatos fizetőképességén ek fenntartására, azért, hogy a megfelelő bevételek rendelkezésre állása előtt az esedékes kiadások teljesítése forráshiány miatt ne hiúsuljon meg, a 6. szakasz (1) bekezdésében megállapított bevételi főösszeg a) 1,5%áig, a 7. szakasz (2) bekezdés szerint i jegybanki alapkamat mellett b) további 1%áig, összesen 2,5%áig a napi bankközi pénzpiaci kamat mellett likviditási hitelt nyújtson. A törvényjavaslat ezen rendelkezését Gaál Gyula képviselőtársunk javaslatára az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénz ügyi bizottsága módosító indítványban törölni javasolta, s az Országgyűlés ezt meg is szavazta. A Kormány javaslatában szerepelt bevételi tervhez kötött 2,5%/mérték 21 milliárd forint likviditási hitelt tett volna lehetővé. Tehát közösen – és ezt most nem hibául rovom fel akár Gaál Gyulának, akár magunknak – nem gondoltunk arra, hogy ilyen gond, vagy joghézag, mint ami ténylegesen bekövetkezett, bekövetkezhet, illetve fennállhat.
