Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - FÜZESSY TIBOR, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
883 ELNÖK (Vörös Vince) : Miniszter Úr! Tömöríteni kérném a mondanivalót, mert az interpellációs időnk is a végéhez közeledik. FÜ ZESSY TIBOR, DR. tárca nélküli miniszter: Igyekezni fogok. (Bánffy György: Nem kell négy kérdést föltenni.) A nemzetbiztonsági bizottságban lezajlott viták, de különösen a sajtóban fellángolt vita nyomán terjedt el az, hogy pofoszosok vannak a titkosszolgá latoknál, és ez a szóhasználat megmaradt azután is, hogy az érintett volt Pofosztagok már régen nem tagjai a Pofosznak. Eredetileg 11 Pofosztag került alkalmazásra a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, részint fő, részint mellékállásban. Alkalmazásuk kétségtel enül politikai megfontolásokon is alapuló célját Gálszécsy miniszter úr két ízben is megfogalmazta a nemzetbiztonsági bizottság előtt. Ezek: először a hivatal legitimálása a közvéleményben azáltal, hogy a múlt rendszer üldözöttei dolgoznak olyan hivatalban , amellyel szemben múltbeli tevékenysége miatt a közvélemény egy része még ma is bizalmatlan. Másodszor: a hivatal vezetőinek segítése élettapasztalatokkal és társadalmi kapcsolatokkal. Harmadszor: segítenek olyan fiatalok felkutatásában, akikkel fel lehet frissíteni a hivatal személyi állományát. A nemzetbiztonsági bizottság első ízben 1990. december 21én tárgyalta az ügyet. Szavazás nem történt, de a tárgyalás eredményét a bizottság elnöke egy későbbi ülésen úgy értékelte, mint a bizottság hallgatólagos álláspontját, amely szerint ezt a jelenlétet – mármint a Pofosztagok jelenlétét – hallgatólagosan tudomásul veszi. (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet az időre.) Ez a megállapítás lényegében megegyezik az általam használt és a képviselő úr által is idézett kijelentéssel, amely szerint alkalmazásukat a nemzetbiztonsági bizottság nem ellenezte. Lényegében ugyanilyen, csak tartalmasabb állásfoglalás történt az 1991. április 18ai nemzetbiztonsági bizottsági ülésen is. Gálszécsy miniszter úr a nemzetb iztonsági bizottságot tájékoztatta arról még 1991. július 3án, hogy a korábban alkalmazott 11 Pofosztag közül 6an megszüntették a munkaviszonyukat, 5en pedig lemondtak Pofosztagságukról. Ez a helyzet jelenleg is. (Az elnök pohara kocogtatásával figyel meztet az időre.) Még egy mondat. Az 5 szakértő ismeri azt a területet, ha tetszik, rálátással bír arra a területre, amelyen beosztásuk alapján dolgoznak. Kérem képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat fogadják el. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetérte a miniszteri válasszal. KŐSZEG FERENC (SZDSZ) A miniszter úr válaszát nem tudom elfogadni. Az indokaimat igyekszem nagyon röviden összefogni, de rám is á ll az, amire a miniszter úr hivatkozott, hogy itt valóban négy kérdéskörről volt szó. Ennek ellenére igyekszem az időhatárokhoz alkalmazkodni. Az első kérdéssel kapcsolatban, tehát az államtitkok kifecsegésével kapcsolatban én azt gondolom, hogy itt a mini szter úr ezen a sajtótájékoztatón tulajdonképpen egy igen súlyos vádat fogalmazott meg a Parlament egészével, valamennyi képviselővel szemben. Csak azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon csodálkozom, hogy a Ház tiszti kara nem talált módot arra, hogy erre fel hívja a figyelmet, ugyanis ha a képviselők államtitkokat fecsegnek ki, akkor bűncselekményt követnek el, tehát ha azt vélelmezzük és azt sugalmazzuk, hogy ilyen történik, akkor valamennyi képviselő bűncselekménnyel vádoltatik, különösen természetszerűen a nemzetbiztonsági bizottság tagjai, akik helyzetüknél fogva elsődlegesen jutnak az államtitkokhoz.
