Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
865 szintén megszólították az érdekelteket. Az ennek során keletkezett iratanyag a Pénzintézeti Központban található. Az ügy azonban elintézetlenül, csendesen lekerült a napirendről. A rendszerváltás óta több kormánytaggal próbáltam felvenni ez ügyben a kapcsolatot, és a kérdést ismételten felszínre hozni. Meg kell mondanom: igen csekély sikerrel. Legutóbb Sepsey Tamástól kaptam olyan választ, hogy állítólag ebben az ügyben az Igazságügy i Minisztériumban készül törvény. Szeretném tehát megkérdezni: hol tartanak a munkálatok, és mikorra várhatjuk, hogy a törvénytervezetet a minisztérium a tisztelt Ház elé hozza? Köszönöm. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Isépy Tamás igazságügy i minisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár válasza ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Meggyőződésem szerint az Országg yűlés és a Kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az anyagi lehetőségek adott korlátai között részleges kárpótlásban részesítse mindazokat az állampolgárokat, akik a magántulajdonukban az állam által 1939. május 1jét követően alkotott, és a részlet esen felsorolt jogszabályok alkalmazásával sérelmet szenvedtek. Sőt ezen túlmenően igyekezett megteremteni az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásának a feltételeit is. Az időt nem akarom kihasználni, hogy leltárt készítsek a jogszabályokról. Köztudomású, hogy öt kárpótlási törvény született, annak a végrehajtási utasításai, és megszülettek a társadalombiztosítási és munkajogi helyzetnek a rendezéséről szóló jogszabályok is. Az kétségtelen, hogy a kárpótlási tényáll ások magyar állampolgároknak a magyar állam által Magyarországnak a párizsi békeszerződéssel meghatározott határai között okozott, illetve elszenvedett tulajdoni sérelmeire terjednek ki. De azért nem árt említeni, hogy az első kárpótlási törvény alapján – ugye, széles körű a kárpótlási törvény – 830 ezer kárpótlási igény érkezett a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz. Most nem vitás, hogy 1939. május 1je után magyar állampolgárokat nemcsak a magyar állam, hanem az ugyancsak szocialistának nevezett kommun ista diktatúra útjára kényszerített külföldi államok részéről, általuk okozott kár súlyos vagyoni hátrány formájában érte, és a sérelmek teljes körű orvoslására a mai napig nem került sor. Ugyancsak a tényállás teljessége érdekében meg kell említeni, hogy a béketábor sátra alatt az akkori Magyar Népköztársaság kormánya ilyen fogalmazással – hogy pontosan idézzek ezekből az egyezményekből – attól az óhajtól vezettetve, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos egyes vagyonjogi kérdéseket a barátság és testvéri együt tműködés szellemében rendezzék, ennek a szellemében állapodott meg akként a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal, valamint a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal kötött szerződésekben, hogy a magyar kárpótlási igényekről lemondott, átvállalta ezeknek a kárpótlási igényeknek a részbeni teljesítését, s az egyezmények megkötése után született meg a 17/1964es kormányrendelet, amelyik kétségtelenül a kárpótlási törvényektől eltérő, szűkebb keretben teremtette meg a kárpótlási lehetőséget, mert csak azoknak járt a magyar államtól kártalanítás, olyan házingatlan után, amely nem tartozott volna az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet hatálya alá, és ki voltak vonva a termőföldek. Tehát nyilvánvalóan a Magyar Népköztársaság kormánya által hozott szerződések a magyar állampolgároknak külföldön lévő vagyontárgyaik tekintetében sérelmet okoztak, és megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ezeknek a kárpótlása, ugyancsak a részleges kárpótlási törvény keretében történő rendezése napirenden van. A Pénzügyminisztériu m, a Pénzintézeti Központ és az Igazságügyi Minisztérium között, miután a jogalkotási törvény is előírja, hogy széles körű feltárást kell végezni a jogalkotás előtt, meg kell néznünk, hogy ezeknek a rendeleteknek az
