Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
866 alapján milyen összegű, milyen kártalaní tások történtek, kinek az igényét utasították el. Miután ismételten hangoztatom, hogy a magyar kárpótlási törvény szélesebb kört fog át, mint amilyen körben a magyar állampolgárokat külföldön ért jogsérelmei orvoslásra kerültek. Tehát a munka igenis folyam atban van, és ezért a kérdésre egymondatos válaszom az, hogy megnyugtathatom a képviselő urat, hogy az ügy nem került le csendesen és elintézetlenül a napirendről. Dossziékban áll az anyag, amit a Pénzintézeti Központ átküldött a Jugoszláviával és Csehszlo vákiával kötött szerződések alapján kifizetett kártalanítási igényekről és az ott történt bejelentésekről. Egyébként, hogy teljes legyen a kérdés, nemcsak ezek a jogszabályok rendelkeztek a vagyoni igény bejelentéséről. Itt sem kívánom felolvasni mindazoka t a jogszabályokat, amik magyar állampolgárokat köteleztek arra, hogy külföldi követeléseiket, vagyoni igényeiket bejelentsék. Nem fog hozzá a tervezett jogszabály jogvesztő határidőt fűzni, tehát hogy aki nem jelentette be az igényét, az most már nem érvé nyesítheti. Nem kívánunk foglalkozni olyannal sem, hogy akinek az igényét azért utasították el a 17/1964es kormányrendelet alapján, mert a személyi tulajdon mértékét meghaladta, hanem egy olyan jogszabály születik majd, amely ugyancsak a részleges kárpótl ásnak a szabályai szerint ezeket a jogsérelmeket is – ugyancsak az anyagi lehetőségek korlátai között – orvosolni kívánja. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Ötödik kérdésünket hozzuk előre, mert a negyedik kérdésre a pénzügyminiszter úr hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott megérkezni, tehát a választ nem tudja megadni. Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt képviselője kérdést kíván feltenni az igazságügyminiszterhez "Kárpótole a Kárpótlási Hivatal?" címmel. Oláh Sándor képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Oláh Sándor (FKgP) – az igazságügyminiszterhez – "Kárpótole a Kárpótlási Hivatal?" címmel OLÁH SÁNDOR (FKgP) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Igen Tisztelt Államtitkár Úr! Az első kárpótlá si törvény módosított határidővel 1991. december 16át írta elő az állampolgároknak jogvesztés terhe mellett a kárpótlási igényük bejelentésére. A törvény a Kárpótlási Hivatal ügyintézésére hathónapos határidőt ír elő, amit egy ízben a hivatal vezetője hár om hónappal meghosszabbíthat. Tehát 1992. szeptember 16áig minden, az első kárpótlási törvény alapján benyújtott igényben döntést kellett volna hozzon a Kárpótlási Hivatal. (14.30) A 880 ezernyi kárigényből – figyelembe véve a má r kiadott jegyeket, a bizonyítékok pótlására szóló felhívásokat stb. – legalább félmillió azon állampolgárok száma, akik a mai napig nem rendelkeznek kárpótlási igényük elbírálásával és kárpótlási jeggyel. E ténykörülmények alapján kérdezem államtitkár ura t. Először: A kárpótlási hivatal ilyen mérvű és mértékű mulasztása törvénysértőnek minősüle, azt is figyelembe véve, hogy az ügyintézési határidő egyszeri meghosszabbítására vonatkozóan tudomásom szerint a hivatal egyetlen ügyfelet hivatalosan ki nem érte sített? Ha a válasz igen, ez félmillió törvénysértést jelent. Második kérdésem: Jogszerűeke olyan helyen a licitálások, a tulajdonba helyezés szervezése és lebonyolítása, ahol a törvényesen előírt 30%os arányban a kárpótlási jegyek kibocsátása még nem tö rtént meg? Harmadik kérdésem pedig: Azok a kárpótlást igénylők – ismereteim szerint mintegy 128 ezer állampolgár – , akik a tulajdonukba juttatott földnek mezőgazdasági hasznosítását vállalták, erre
