Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - PAP ANDRÁS (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
863 Magyar Kultúra Háza. Közismert, hogy milyen fontos szerepet játszik egymás kultúrájának megismerése a földrajzilag még oly távol eső, méretében és lakosságszámában olya nnyira eltérő országok közelítésében is, mint Kína és Magyarország. A kulturális intézetek nemzetközi hálózatának fejlesztése, a népszerűsítő erők lehetőségeinek kiterjesztése ugyancsak elfogadott elv, hiszen az szerepel a magyar kormányzat programjában is . Mindazonáltal elmondható, hogy a csendes óceáni térségben, a világ talán legnagyobb léptékkel fejlődő és gyarapodó régiójában, a jelen és a jövő század gazdasági nagyhatalmainak környékén máig nincs kulturális intézete Magyarországnak. (Zaj.) Elnök Úr! K érem, rendkívül zavar a zaj. ELNÖK (Vörös Vince) : Képviselőtársaim! Így nem érthető képviselőtársunknak a kérdésfeltevése. (A képviselők az elnöki felszólítás után folyamatosan csendre intik egymást.) PAP ANDRÁS (MDF) Tudomásom szerint ÚjDelhi a legtávol abbi hely, ahol pillanatnyilag kulturális intézete van Magyarországnak. Miközben Kína a maga kultúrájával folyamatosan jelenik meg, a gombamódra szaporodó kínai éttermek is lényegében egyegy "kínai kultúra házának" tekinthetők bensőséges, családias hangul atukkal, ugyanakkor pedig Kína Magyarországképéhez hozzátartozik az a talán kevésbé ismert körülmény, hogy az ő szemükben Magyarország, illetve mi, magyarok talán az egyike vagyunk azon TávolKeletről jött népcsoportoknak, amelyeknek sikerült megvetni láb át itt, valahol NyugatEurópában, illetve TávolNyugaton. Azt a valóságtól messze távol álló, főként a Mennyei Béke – avagy a Tienanmen – téren történt események óta felépített közhelyszerű Kínaképet, mely szerint Kína a marxizmus utolsó bástyája – volt e gy ilyen infantilis kérdés – , a magyar külpolitika és a magyar külgazdaságpolitika régen meghaladta, mint azt Jeszenszky és Kádár miniszter úr látogatása bizonyította, pontosabban: sohasem is volt a magyar külpolitikának sajátja ez a nézet. Magyarországna k a diplomáciai és a kereskedelmikülgazdasági jelenlét mellett szüksége van a kulturális jelenlétre is. Tudomásom szerint mód nyílna arra, hogy egy kompenzációs ügylettel a kínai adósságból leszámítva létrehozható volna egy magyar kulturális intézet odaki nt Kínában. Kérdésem az: szerepele a terveikben a közeljövőben ilyen intézetnek a létrehozása, illetve fontolóra veszie a tárca egy ilyen kompenzációs ügyletnek a megoldását? Még annyit hozzátennék talán: hogy mennyire szükséges a távoli földrészeken is a hiteles Magyarországért egy hiteles magyarságképnek a kialakítása, a közelmúlt eseményei is indokolják. Nem volna szerencsés, ha thürmergyulák vagy a valóságtól elrugaszkodott emberek alakíthatnák Magyarország képét külföldön, a távoli földrészeken. Kösz önöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Kálmán Attila művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Kálmán Attila művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válasza KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A művelődési tárca 14 külföldi városban működtet Magyar Kulturális Intézetet. Ezek a következők: Bécs, Berlin, Bukarest, Delhi, Helsinki, Kairó, Moszkva, Párizs, Pozsony, Prága, Róma, Stuttgart, Szófia és Varsó. Vannak közöttük nagy múltúak, mint például a bécsi Collegium Hungaricum, vagy a Római Akadémia, és alig egykét évesek – ilyen a stuttgarti vagy a pozsonyi – és alig ötnapos a bukaresti Magyar Kulturális Intézet, a melyet október elsején avatott fel dr. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr.
